Iratértékelés, illetékesség
A köziratok levéltári értékelésének kérdései. Szerk. Lakos János. • 2002. [MOL]
iratban foglalt tartalmi adatok jellege, azok mennyisége vagy egyedisége. Magának az iratnak az egyedisége, annak a funkciónak a súlya, amelyet az irat keletkeztetője saját korában vagy később betöltött, az irat anyaga, megjelenési formája. Többször hangsúlyozza, hogy értékhatár általánosságban nem, csupán konkrét iratok, vagy konkrét tartalmú irategyüttesek közé húzható. A történeti értékű iratok tulajdonképpen kettős értéket képviselnek: az egyik az eszmei, a másik a piaci érték. A történeti érték állandó jellemző, mértéke azonban változó, a keletkezés idejének távolodásával egyre emelkedik. Varga János szerint a levéltáros feladata óriási, mivel arról határoz, hogy milyen anyagok álljanak a majdani rekonstruálok rendelkezésére. Körmendy Lajos 1994-ben újra nyomatékosan felhívta a figyelmet az iratáradat nyomán kialakult helyzetre79 "A levéltári irat értéke és az iratértékelés" című cikkében. Itt összefoglalta a nemzetközi szakirodalomban uralkodó nézeteket, és megpróbálta megragadni a történeti érték összetevőit. A levéltári információ egyrészt áll az irat szorosan vett tartalmából, másrészt az iratok rendjéből, struktúrájából, összefüggéseiből, az irattermelőre vonatkozó adatokból nyerhető "kontextus-információ"-ból. Ezek elválaszthatatlanok egymástól. Az irat kurrens használati, jogbiztosító és történeti értéket hordoz, amely az idő függvényében változik. A történeti értéket a társadalmi értékrend, a politikai hatása és a tudomány fejlődése befolyásolja. Körmendy Lajos ismerteti a proveniencia-pertinencia vitát az iratértékeléssel kapcsolatban. Ő az iratok tartalmi elemzésén alapuló értékelést nem tartja megfelelőnek, és a proveniencia-elv mellett foglal állást azért, mert szerinte sokkal inkább semlegesnek tekinthető, nem a tartalomra koncentrál, hanem a funkcióra, a tevékenységre, tehát arra az információterületre, amelyre a levéltárosnak "jogosultsága" van. Schellenberg nyomán kifejti, hogy a konkrét értékelésnél a következő kérdésekre kell a döntést meghozni: 1. a szervben melyik szervezeti egység hozta meg a stratégiai döntéseket, 2. melyik készíti elő a döntéseket, 3. az egyes irategységek milyen funkciót tükröznek, és mely irategyüttesek mutatják az összekapcsolódó funkciókat, 4. mely iratok reprezentálják mintaként az alsóbb szintű szervezeti egységek munkáját. Az 1995. évi LXVI. törvény a történeti érték fogalma helyett a maradandó érték fogalmát vezette be, ezzel tágítva az iratok értékhatárát. Az 1990-es évek második felében felerősödött információ robbanás ismét napirendre tűzte az iratértékelések újragondolását. Az 1999-i kecskeméti egyesületi vándorgyűlés központi témája is ez
