Iratértékelés, illetékesség
A köziratok levéltári értékelésének kérdései. Szerk. Lakos János. • 2002. [MOL]
3. A HAZAI SZAKIRODALOM A magyar levéltári szakirodalomban, ha nem is a kívánatos mértékben, de viszonylag gyakran szerepelt az iratértékelés kérdése, természetesen szoros összefüggésben az irattári és levéltári selejtezés problematikájával. A levéltárosok egy része elméletileg próbálta megfogalmazni az iratértékelés szempontjait, másik részük konkrét iratvizsgálati tapasztalatokat tett közzé, és voltak, akik a külföldi szakirodalom ismertetésével járultak hozzá az ismeretanyag bővítéséhez. Az eltelt évtizedekben ezeket az eredményeket mindig igyekeztek beépíteni a levéltárakról szóló jogszabályokba, rendelkezésekbe, utasításokba, selejtezési ügykörjegyzékekbe, valamint az iratkezelési szabályzatokba és irattári tervekbe. A selejtezést Magyarországon hosszú időn keresztül az irattermelő szervek végezték, főleg helynyerés céljából. A levéltárosokat a selejtezésbe csak a XIX. század végétől vonták be. A törvényhatósági levéltárak a vármegye és a városi iratok selejtezési tervét esetenként véleményezésre megküldték az Országos Levéltárnak. Egyes minisztériumok is kikérték a MOL véleményét. A XLX. század végétől az államigazgatás területén általában rendelkeztek selejtezési utasításokkal, de ezek sokszor nem adtak egyértelmű eligazítást és a gyakorlatban sem mindig váltak be.6 A történettudomány szempontjait - mint az iratértékelés hagyományos kritériumát - csak a XX. század folyamán vették figyelembe. Az iratáradattal kapcsolatban kialakult az a levéltárosi álláspont, hogy már az irattárban történjen meg a szelektálás és a végleges megőrzésre kerülő iratanyag leválasztása. A szakma, érezve a selejtezés égető problémáját i939-ben a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének kongresszusán napirendre tűzte az iratselejtezés kérdését. Ekkor a felszólalók próbálták megfogalmazni a selejtezés általános elvét. Hangsúlyozták, hogy csak rendezett iratokat lehet selejtezni, lehetőleg még a levéltári átadás előtt. A selejtezés alapja az iratok körültekintő tartalmi értékelése. Ehhez ismerni kell a hivatal történetét, a szerv felépítését, az ügymenetet, sőt a szervek egymáshoz való viszonyát is. A selejtezést központilag jóváhagyott iratjegyzék alapján, megfelelő ellenőrzés mellett lehet végrehajtani.69 Az iratértékelés történhet a közigazgatás szempontjából és a történetírás szempontjából. Előbbi szerint úgy kell
