Iratértékelés, illetékesség
A köziratok levéltári értékelésének kérdései. Szerk. Lakos János. • 2002. [MOL]
- a tudomásulvétel, a szignálás, a láttamozás, az állásfoglalás összes lehetőségét szabályozni és dokumentálni kell, - az egyes irat jogi minősége, tehát a tervezet, a tisztázat és a másolat mindig felismerhető legyen. A szerző mindehhez hozzáteszi: "a BKK itt nem többet és nem kevesebbet követel, mint egy demokratikus iratigazgatást, amelynek a szükségességét nyilvánvalóan nem mindenütt ismerik el."66 Majd felteszi a kérdést: vajon a következményeket a jogbiztonságra, a rendezett igazgatásra és a kulturális örökség képzésére nézve megfontolták-e? Megnyugtató, hogy a XIV. Nemzetközi Levéltári Kongresszuson, Sevillában (2000), hasonló szellemű referátumok hangzottak el az elektronikus iratok kezelése és használata témában. Különösen Kenneth Thibodeau (az USA Nemzeti Levéltára elektronikus iratokra vonatkozó programjának vezetője) figyelmeztetett arra, hogy az elektronikus iratok biztosítására szolgáló eddigi módszerek egyedül csak technikai aspektusokra ügyelnek, ezért a levéltárak sajátos elveit és céljait is be kell vonni a szempontok közé. Thibodeau szerint csak a proveniencia elv abszolút fenntartásával és minden ezzel összekötött lényeges elemmel (pl. az állományok integritásának tartós garantálásával) tehetnek eleget a levéltárak feladatuknak az elektronikus iratok estében is 67 Ebből pedig — tesszük hozzá — az következik, hogy ezeket is lényegében a hagyományos iratoknál alkalmazott elvi alapokon kell levéltári értékelés alá vonni.
