Iratértékelés, illetékesség

A magyar tanácsi levéltárak gyűjtőkörébe sorolt fondképzők értékhatár-vizsgálata. Az ÚMKL Módszertani Osztályán készült tanulmány. • 1982. febr. [sz. n.]

1. / törvényes előirás szerint az állami szerveknél, szövetkéz teknél, társadalmi szervezeteknél keletkező iratanyag levéltári éi tékü részét át kell adni az állami levéltáraknak, 2. / a levéltárügy központi irányítás alatt áll, 3. / a levéltárak a gyűjtőkörükbe sorolt szerveknél ellenőrizhetik, néhol szükség esetén módosíttathatják is az iratkezelési, irattározási gyakorlatot. Ugyanakkor a fondképzők érték szerinti kategorizálását szükségessé is

teszik az alábbi tényezők: 1. / A tömeges irattermelés megköveteli, hogy a levéltárakban végzett feldolgozó munka hatékonyabbá tétele és a kutatók, a levéltári anyagot felhasználók jobb kiszolgálása érdekében azokat a dokumentumokat válasszák ki végleges megőrzésre, amelyek a történelmi tények, események és folyamatok dokumentálásához a lehető legilletékesebb és legsüritettebb információkat tartalmazzák /"információs optimum"/. 2. / A levéltárak gyűjtőterületi, anyaggyarapitási és anyagvédelmi munkáját célszerű a legértékesebb iratokat a legnagyobb arányban létrehozó szervekre összpontosítani, a többi szervvel pedig kevesebbetm vagy semmit nem kell foglalkozni. 3. / A selejtezési ügykörjegyzékek, hazánkban pedig az irattári tervek összeállításakor dönteni kell a levéltárosoknak az aláás fölérendelt szerveknél egyaránt jelentkező /tükröződő/ iratok selejtezési határideje felett, A ffyű.-jtóköri szervjegyzékek vizsgálatának gürandelése 1981-ben. A tanácsi levéltárak szakfelügyelői számára feladatul lett kitűzve, hogy kérjék be és felülvizsgálat céljából terjesszék fel