Iratértékelés, illetékesség
A magyar tanácsi levéltárak gyűjtőkörébe sorolt fondképzők értékhatár-vizsgálata. Az ÚMKL Módszertani Osztályán készült tanulmány. • 1982. febr. [sz. n.]
az általuk ellenőrzött levéltárak Illetékességi és gyűjtőkörébe tartozó, értékhatár fölé eső, nyilvántartott szerveinek szervtlpusonként csoportosított jegyzékét. A beküldött jegyzékek megvizsgálása során egyértelműen kitűnt, hogy feltétlenül ki kell adni egy u.1 szakmai -- módszertani útmutatót *amely lefekteti azon egységes alapelveket, illetve felvázolja azt a kötelező sémát, amely szerint kell elvégezni a szervek értékkategóriákba sorolását a jövőben. A felterjesztett jegyzékek ui. azt tükrözik, hogy .jelenleg a levéltárak nagyon eltérően és általában nem kellőn megalapozott meggondolások szerint kategorizál.iák értékminimum alé, vagy fölé a gvü.jt5ter ületükh ö z sorolt fondképzóket és egyes levéltárak nem tartják hiánytalanul nyilván a gyűjtőterületükön működő szerveket. A nyilv ántartott szervek számának ingadozása. Az ország 21 tanácsi levéltára statisztikai beszámolója szerint 198o, december 31-én mindent összesitve 17329 "ellenőrzendő szervről" tett jelentést. Nyilvánvaló a rovat megnevezéséből, hogy az "ellenőrzendő szervek" azonosak a levéltár által értékhatár felett állónak minősített szervekkel, mégis a most felterjesztett szervjegyzékeken szereplő szervek száma csak egyetlen esetben egyezik meg pontosan a statisztikai beszámoló adatával /Fejér megyei LevéDtár - 65o szerv/, egyesetben pedig elenyésző a különbség/Vas megyei Levéltár 6oo ill. most 6o5 szerv/. A többi levéltár esetében a két adat között jelentős különbségek vannak. Másrészt feltűnően nagy a különbség egyes megyék között az ellenőrzés alá vonandónak itélt szervek számát il]e tőén: statisztikai beszámolója szerint a Za la megyei
