Iratértékelés, illetékesség
A magyar tanácsi levéltárak gyűjtőkörébe sorolt fondképzők értékhatár-vizsgálata. Az ÚMKL Módszertani Osztályán készült tanulmány. • 1982. febr. [sz. n.]
iratkezelését szabályzattal és irattári tervvel rendszabályozzák és hogy bevezessék az irattári tételek alkalmazását. Éhnek elősegítése érdekében 1971-1972-ben a Le véltári Igazgatóság központilag összeállította a levéltárak illetékességi és gyűjtőkörébe tartozó szervek jegyzékeit, különös tekintettel a levéltárak gyűjtőköreinek elhatárolására. Ez a törekvés nyilvánvalóan keresztezte a levéltári érték^hjtárról korábban kialakított álláspontot, de már ekkor is nyilvánvaló volt a szakinál irányitás vezetői előtt, hogy az uj iratkezelési rendszer bevezetése után, az irattári tervek alapos megvizsgálásával újra napirendre kell tűzni az értékhatár problémakörét. A levéltárak illetékeségi- és gyűjtőkörébe sorült fbndképző szervek kategorizálása évtizedek óta nemzetközileg elfogadott levéltártudományi eljárás és részét képezi a levéltári anyag értékelésének /Bewertung, appraisal/ amin a szervek működése során létrejött iratanyagnak az irattárakban, illetve másodfokon a levéltárakban tudományos megalapozottsággal elvégzett selejtezését, a levéltári szempontból legértékesebb dokumentumok kiválogt tásának különböző módszereit értik, Na gycn sok országban folynak értékvizsgálatok, mivel a tömeges irattermelés - mind az szinte közhelyszerű - egyébként értéktelen irattömeggel töltené meg a levéltárak szűkös raktárait. Az értékvizsgálatoknak több, egymással alá- illetve fölérendeltségben álló szintjük van: lehet vizsgálni kisebb, vagy nagyobb levéltári egységekben az iratok információs tartalmát, de elvégezhető az értékelés egész fondképzőkre vonatkoztatva is, A szocialista országokban az értékelés makro-szintű. tehát teljes fondképzőkre, illetve fondképzőtipusokra vonatkozó elvégzését az alábbi tényezők teszik lehetővé:
