Iratértékelés, illetékesség
A magyar tanácsi levéltárak gyűjtőkörébe sorolt fondképzők értékhatár-vizsgálata. Az ÚMKL Módszertani Osztályán készült tanulmány. • 1982. febr. [sz. n.]
Az 196o-ban készült jegyzékek szervjtipusok szerint csoportosítják az illetékességi és gyűjtőkörükhöz tartozó fondképzőket. Az országban működő területi levéltárak 1962-ben összesen 137Ao szervet minősitettek levéltári értékhatár fölé esőnek és ezek nyilvántartásba vételét, irattáruk rendszeres ellenőrzését tartották szükségesnek. A hivatkozott"Utasitás" szerint a levéltárak három kategóriába sorolták az illetékességi és gyűjtőkörükbe sorélt szerveket: I. kategóriát alkották a teljes egészében selejtezhető iratanyagu szervek,amelyekről nem kell nyilvántartást vezetni, II. kategóriába kerültek a néhány levéltári megőrzésre érdemes irattipust létrehozó szervek, amelyek működése az irányitó szervnél jól ellenőrizhető /azaz ^tükröződik"./ Ilyenek pl. az 1 iskolák, szövetkezetek/ E szervek közül néhányat kijelöltek minta irattárnak, a többi hasonló tipusu szerv irattárát viszont csak figyelemmel ki sérték, III. kategóriába a legfontosabb, egész proveniencia jában átveendő szervek kerültek, amelyek mindegyikéi-ől külön nyilvántartást kel3stt vezetni. Az "Utasitás" előirta, hogy csak a LOK engedélyével lehetett értékahatár alá sorolni szerveket. Az 1969. évi 27. tvr., a jelenleg hatályos levéltári törvény megjelenése óta a levéltárak gyűjtőterületi munkájának középpontjába az a nagy feladat került, hogy az országban kivétel nélkül minden állami szerv /államigazgatási, jogszolgáltatás mövelődési, egészségügyi, szociális és tudományos intézmény, vállalat/ továbbá szövetkezet és társadalmi szervezet
