LEVÉLTÁRTUDOMÁNY
Csiky Annamária: Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban Levéltári Közlemények, 88. (2017) 425-
A selejtezések elbírálásához szükséges szakmai kompetenciák A selejtezést végző személy meghatározása sem könnyű kérdés. Bánrévy György szerint a selejtezés levéltári szakmunka, amelyet csak a levéltárnok végezhet, mivel ő egyesíti magában a hatóság tisztviselőjének és a történésznek a tulajdonságait. Baraczka István egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a selejtezés lehetséges és szükséges, valamint ezt a feladatot lényegében a levéltárosnak kell megoldania. A selejtezés a levéltári anyag értékelésén alapul, annak minden szempontú értékelésén. Úgy tűnhet esetleg, hogy a levéltáros alapvető kötelességének (iratok gyűjtése és megőrzése) mindez ellentmond, de a levéltári anyag valójában értékesebbé válik a selejtezhető iratok leválasztásával.63 Végezetül a korszerű selejtezés két alapfeltételét fogalmazta meg, amelyek nélkülözhetetlenek a szakszerű selejtezés végrehajtásakor. Ezek a hivataltörténeti ismeretek, valamint a megbízható nyilvántartás.64 Varga János 1985-ben írt tanulmánya leszögezte, hogy az iratok történeti értékének meghatározása a levéltár, vagyis a levéltáros feladata: „A levéltáros arról határoz, hogy milyen anyagok álljanak a majdani rekonstruálók rendelkezésére. Végső soron – némi túlzással – első fokon tőle függ, hogy milyen lesz, a letűnt valóságot mennyiben közelíti meg a tudós által a társadalom számára és érdekében rekonstruált épület. A múlt emlékeivel, ám jelennek és jövőnek dolgozik.”65 Selejtezési mintajegyzékek és selejtezési tervek Alapvető fontosságú, mint láttuk, hogy amennyire az lehetséges, világos szempontok alapján történhessen egy-egy ügyirat forrásértékének meghatározása, a selejtezésre szánt irategyüttesek kijelölése. Már Bánrévy György is kijelentette, hogy a selejtezéseket központilag jóváhagyott iratjegyzék alapján kell elvégezni. Az iratjegyzékeken pedig szerepelnie kell a megtartott és az eltávolított iratok számának. Az utóbbiakról rövid tartalmi leírást kell készíteni, és az értéktelennek minősítés okát is meg kell jelölni. Egész szignatúra selejtezésénél ezen a jegyzéken az ügy menetét és befejezését is összefoglalják. Így mindig tiszta képet kaphatunk a selejtezett anyag eredeti állapotáról.66 Baraczka István másfél évtizeddel később azt javasolta, hogy a nem selejtezhető iratok körének rögzítését szintenként kellene megvalósítani. Ez világos előzménye a hetvenes évek közepén bevezetett tanácsi irattári terveknek, ahol az ugyanolyan típusú iratok értéke jelentős mértékben eltérhet egymástól annak függvényében, hogy milyen közigazgatási szinten működő szerv keletkeztette azt. 67 Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban 437 63Baraczka: i. m. 56–57. 64Uo. 75. 65Varga: i. m. 20. 66Bánrévy: i. m. 166. 67Baraczka: i. m. 61.
