LEVÉLTÁRTUDOMÁNY
Csiky Annamária: Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban Levéltári Közlemények, 88. (2017) 425-
A Levéltári kézikönyv állásfoglalása alapján az újabb kori anyag keletkezésének kezdő éve a közfelfogás szerint 1867 – ez egyúttal a selejtezhető iratanyag szokásos határéve is. Ezek az időhatárok korábban a levéltárak mindennapi gyakorlatában egyre inkább kitolódtak. Kezdetben csak bizonyos időintervallumok kaptak védettséget (1918–1919, 1944–1945, 1956), ma már minden 1950 előtti iratanyag esetében gondosan kell selejtezni.51 Ezek persze csupán a levéltári gyakorlati munkában követendő szakmai irányelvek. Mindazonáltal rá kell arra mutatni, hogy ma nem létezik jogszabályi hely az úgynevezett „védett évekre”. Azonban korábban volt erre példa: az 131-10/1952. B. M. utasítás leszögezte, hogy 1867 előtt keletkezett iratanyag selejtezésére nem kerülhet sor, valamint az 1919. január 1. és december 31. között keletkezett iratokat is nem selejtezhetőnek jelölte. A „minimum alatti szervek” kérdése A levéltárak gyűjtőterületi feladatai folyamatosan bővültek. Viszonylag hamar egyértelművé vált, hogy az állami és társadalmi élet teljességére nem terjedhet ki ez a munka, ezért szükség van a levéltári illetékességbe tartozó szervek pontos definiálására. Gondosan meg kell tehát határozni azon szervek körét, amelyek iratanyagát nem kívánjuk hosszú távon levéltári megőrzésre átvenni. Bánrévy György 1939-es írásában azt javasolta, hogy ott, ahol a közigazgatás erősen központosítva van, a központi hatóságok iratait kevésbé, míg a középfokú és alsó fokú hivatalok iratanyagait nagyobb százalékban selejtezzék. Véleménye szerint a megszűnt hatóságok esetén a selejtezést korlátozni kell, vagy akár teljes egészében mellőzni, mivel az adott szerv több iratot már nem fog keletkeztetni.52 A levéltári értékhatár alá tartozó szervek kérdése folyamatosan felbukkan a későbbi levéltári szakirodalomban is. Baraczka István Ember Győző nyomán már az ötvenes években felvetette a szervek értékminimumának kérdését a nagy számban működő, típusos, a termelésben vagy az igazgatásban jelentős szerepet nem játszó szervek esetében. Az ilyen típusú szervek esetében véleménye szerint célszerű volna mintalevéltárak kijelölése.53 A levéltári belső selejtezések céljára kijelölendő szervek, illetve ezzel párhuzamosan a „minimum alatti” szervek kijelölésével kapcsolatban adott eligazítást a 88.375/1960. LOK. sz. utasítás. Az utasítás kijelölte a durva selejtezés alá vonható iratok körét, azt ügykörjegyzék nélkül végezhető selejtezésnek minősítette. A „dur ván selejtezhető iratok körét egyes állagrészek olyan nagyobb tömegű iratában jelölte meg, aminek értékelése teljes összességében megtörténhet s iratonkénti átválogatás – átvizsgálás nélkül, tehát a részletes selejtezési ügykörjegyzék készítése nélkül is selej-Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban 435 51Levéltári kézikönyv... 491. 52Bánrévy: i. m. 162. 53Baraczka: i. m. 70.
