LEVÉLTÁRTUDOMÁNY
Csiky Annamária: Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban Levéltári Közlemények, 88. (2017) 425-
Ezenkívül meghatározónak tartja az irat egyediségét, vagyis azt, hogy az egyedüli példányként, korlátozott számban vagy tömegesen keletkezett.44 Szegőfi Anna a már említett 1999-es kecskeméti előadásában szintén hasonló álláspontra jutott. Megítélése szerint a fondképző szintű szemlélet helyett az információk megőrzését kellene előtérbe helyezni, amit konkrét iratok értékelésével lehetne megvalósítani. Úgy vélte, a 15 éves irattári őrzési idő sok esetben nagyon rövid időszak, és jobban ki kellene használni a nem selejtezhető, határidő nélkül őrzendő iratokban rejlő lehetőségeket, valamint a mintavételezés következetes alkalmazásával is tudatosabban kellene élnie a levéltáros szakmának.45 A selejtezhetőség alapelveinek vizsgálata során a szerző arra jutott, hogy azok felülvizsgálatot és kiegészítést igényelnek. Ennek kapcsán Szegőfi szerint az egyik alapkérdés a tükröződés problémája. Tükröződés előfordulhat egy szervezeti egységen belül, magán a szerven belül, az egymásra épülő azonos szervtípusok között, de akár a döntési rendszerben egymásra épülő vagy egymás mellé rendelt különböző típusú szervek esetében is találunk erre példát. A levéltáros szakmán belül a legáltalánosabban elterjedt nézet szerint az iratot a keletkezési helyén kell megőrizni, viszont általában a döntéshozónál található iratot nem selejtezzük, hogy ha az tartalmazza a döntést előkészítő iratokat is.46 A „védett évek” fogalma A védett évek problémája szintén a kezdetektől foglalkoztatta a levéltári iratok értékével foglalkozó elméleti szakembereket. Bánrévy György szerint meg kell határozni egy olyan időpontot, aminél korábbi iratanyagot semmiképpen sem selejtezhetünk. Időhatárként ekkor 1867-et, a budapesti iratanyag tekintetében 1873-at határozták meg. 47 Korhatárt szabni Baraczka István véleménye szerint helytelen. Ezzel vagy az 1867 előtt keletkezett iratanyagot ítéljük mindenestől értékesnek, és ezért nem selejtezhetőnek, vagy azért döntünk így, mert az adott korszakban keletkezett iratanyag kevés selejtet tartalmaz, ebben az esetben pedig csak ideiglenes a korhatár.48 Vörös Károly a hatvanas évek elején arra mutatott rá, hogy az 1867 előtt keletkezett iratok kiselejtezése általában tilos, illetve csak a Művelődésügyi Minisz -térium Levéltári Osztályának különleges engedélye alapján végezhető.49 A tényle ges selejtezést (1867 utáni iratanyag esetében is) csak a Levéltári Osztály engedélyével kezdhették el. A levéltári megőrzésre nem érdemes iratokat pedig ügykörjegyzékek alkalmazásával kellett megállapítani.50 Mérleg 434 44Uo. 45Szegőfi: i. m. 16. 46Uo. 21. 47Bánrévy: i. m. 163. 48Baraczka: i. m. 60. 49Vörös: i. m. 65. 50Uo.
