LEVÉLTÁRTUDOMÁNY
Csiky Annamária: Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban Levéltári Közlemények, 88. (2017) 425-
kenhet. Az irat jogbiztosító értéke „az a tényleges vagy potenciális előny vagy haszon, amit a használó élvez az iratok információja révén jogi státusza vagy jogi vonatkozású állítása törvényes bizonyításakor.”38 Az iratok jogbiztosító értéke gyakran csökken, a jogok és ügyek elavulása ideje alapján tömeges értékvesztésről beszélhetünk. Azonban az ilyen értékkel rendelkező iratok mindig lehetőséget adhatnak jogi bizonyításra.39 A mai levéltári szakirodalom felfogása szerint ügyviteli értékkel azon irat rendelkezik, amely az adott szerv folyamatos működéséhez nélkülözhetetlen. Értelemszerűen a maradandó értékű iratok egy ideig – életciklusuk elején – ügyviteli értékkel is bírnak. Az ügyviteli értékű iratok egy része tartósan megőrzi ezt a jellegét, ezek állandó használatra a létrehozó szervnél maradnak (például alapító okiratok, ingatlan-nyilvántartások).40 Egyediség és tükröződés Baraczka István szerint „minden iratot, amely valamiféle adatot csupán egyetlen ként tartalmaz, meg kell őrizni, mert feltételezetten minden adat önmagában értékes.”41 A szerző szerint először azt kell mérlegelnünk, miszerint egyetlen vagy több példány áll-e rendelkezésre az adott iratból, illetve, hogy a benne foglalt adatok fellelhetőek-e más iratanyagban. Ezek megfontolása után, Vörös Károly véleménye szerint, „a selejtezésre kerülő egyes iratok elbírálásánál a bennük foglalt adatok konkrét tudományos politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális értékének kell alapul szolgálnia.”42 Varga János megfogalmazza, hogy „a történeti érték fogalma általánosan alkal mazhatóan valóban definiálhatatlan, és csupán konkrét és egyedi vizsgálat alapján foglalható állás... a tekintetben, hogy az adott irat besorolható-e a tárgyalt kategóriába, vagy sem.”43 Véleménye szerint a vizsgálatot könnyebb az ellenkező oldalá ról lefolytatni, tehát a történeti érték kiválogatása helyett az értéktelen iratok körét kellene meghatározni. Varga történészi szemszögből vizsgálja a történeti érték fogalmát, amely szerinte az egyes iratok tartalmi elemzésével ismerhető fel, mivel az értékhatár csak konkrét iratok, illetve konkrét tartalmú irategyüttesekre vonatkozóan állapítható meg egyedi vizsgálódás alapján. Varga felsorolja azokat a konstans jegyeket, amelyek alapján általában megőrzendőnek ítélünk egy-egy iratot. Az első ilyen szempont az irat tartalma, az abban megjelenő adatok jellege, illetve ezen adatok mennyisége vagy egyedisége. Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban 433 38Uo. 37. 39Uo. 38. 40Levéltári kézikönyv ... 355. 41Baraczka: i. m. 63. 42Vörös: i. m. 65. 43Varga: i. m. 18.
