LEVÉLTÁRTUDOMÁNY
Csiky Annamária: Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban Levéltári Közlemények, 88. (2017) 425-
iratokból történtek ezek az adatszolgáltatások, amelyeket ma már a tudásunk jelenlegi szintjén nem minősítenénk maradandó értékűeknek (iparengedélyek, hadigondozási iratok, stb.). Ez a példa is jól mutatja, hogy az iratok forrásértékének megítélése mennyire összetett, milyen nagy tapasztalatot igénylő, sokrétű tevékenység. A maradandó érték fogalma tehát sohasem állandó, az koronként változhat. A Levéltári kézikönyv példaként arra mutat rá, hogy az 1950-es években a polgári kori, vagy az egyházi iratok jelentős része csupán papírgyűjtési adalékul szolgált, holott ma ezeket nagyon értékes forrásoknak tartjuk. A szocializmus időszaka alatt az újítási iratokat ezzel szemben kivétel nélkül maradandó értékűeknek minősítették a hatályos irattári tervek és levéltárszakmai irányelvek, ma azonban már a levéltárak iratértékelési gyakorlata sok esetben éppen ellentétes ezzel a felfogással.33 Az ügyviteli érték fogalma Már Bánrévy György 1939-es munkája is felhívta arra a figyelmünket, hogy egyre több olyan irat keletkezik, amely csupán a hivatali eljárások jelentéktelen mozzanatairól informál. Ezek tehát a már említett, és a mai fogalmaink szerint ügyviteli értékkel bíró iratok. Felmerülhet a kérdés azonban, hogy egész állagok esetleges át nem vételével az iratanyag mennyisége csökkenne ugyan, de így az értékes iratok nem semmisülnének-e meg a kevésbé értékesekkel együtt.34 Az ügyviteli érték mint szakmai fogalom szintén korán felbukkant a levél tár -elméleti irodalomban. Baraczka István álláspontja szerint az iratanyagok kétféle értékkel rendelkezhetnek: ügyviteli és levéltári értékkel. Az ügyviteli érték jellemzője, hogy az „általánosabb, azaz minden keletkező iratanyagra megállapítható, viszont minden iratanyagra nézve időleges, meghatározott időre szóló. Az ügyviteli érték elsődlegesen keletkezik és az iratanyag ügyvitelben betöltött szerepének fontosságára utal.”35 Az ügyiratok lehetnek pusztán ügyviteltechnikai iratok, amelyeket el kell választani a többi irattól. A többi, tehát a valóban fontos iratok jellemzője pedig az, hogy azok az ügyek érdemi intézését segítik.36 Egész más oldalról közelítette meg Körmendy Lajos a kérdést a kilencvenes években. Az ő elméleti rendszere ugyan nem ismeri az ügyviteli érték fogalmát, azonban az iratok értékelésének meghatározásához a történeti és a jogbiztosító érték mellett nevesíti az irat „kurrens használati értékének” fogalmát. 37 Az iratok többségére az jellemző ugyanis, hogy használati értékük az idő múlásával csökken. Viszont adódhatnak olyan helyzetek, amikor ez az érték nőhet, majd ismét csök-Mérleg 432 33Levéltári kézikönyv ... 355. 34Bánrévy: i. m. 159. 35Baraczka: i. m. 65. 36Uo. 67. 37Körmendy: i. m. 35.
