Hungarica-kutatás
Csortán Ferenc: bukaresti magyarok a két világháború között az emlékiratok és a visszaemlékezések tükrében. LSZ 58. (2008) 1. 34-40.
ide. Az újságírók mind fiatalok voltak, akik majd a második világháború után futottak be közéleti vagy irodalmi pályát, mint például Kakassy Endre vagy Jordáky Lajos. Az 1930-as években egy ideig itt élt Erdélyi Agnes, Radnóti Miklós irodalmi ambíciókat tápláló féltestvére, akinek verses és regénykötete is megjelent akkoriban". A református és római katolikus egyházaknak már a 19. században is voltak magyar lelkészeik, iskoláiknak pedig hosszú hagyománya volt. Ámbár igen kis lélekszámú „szakmai" csoportról van szó, társadalmi jelentőségük nagy volt e korban (is). A háború idején majd az új helyzet első éveiben, 1916-1922 között nem volt magyar lelkész Bukarestben. 1922-ben és 1938 között a város református lelkészei: a bukaresti születésű, élelmes, a legtöbb problémára megoldást találó Kányádi Béla, rokona, a „prófétai elhivatottságú" Nagy Sándor segédlelkész, valamint Szigethy Béla (1933-1938), Dr. Horváth László (1936-1937) és Hamar Béla (1935-1950) neve említhető. Az 1920-as években fontos, többek személyes sorsát befolyásoló személy volt Tőkés Ernő esperes. Az ő „helyzete meglehetősen meghatározhatatlan volt a bukaresti magyarságon belül. Közismert családi botrány után tette át lakóhelyét a fővárosba, ott rövidesen jól szervezett ügyintéző irodát rendezett be. Több alkalmazottat foglalkoztatott és tekintve az erdélyi magyarok teljes tájékozatlanságát az új főváros dolgaiban és módszereiben, valamint a nyelvtudás hiányát, ez az iroda kitűnően ment és jövedelmezett. A két lelkésszel nem állt valami jó viszonyban, kérdés, hogy egyáltalán foglalkozott-e igehirdetéssel.(...) Tőkésnek a Magyar Párt felé sem volt jó neve, ez azonban őt a legkevésbé sem érintette. "u Külön társadalmi csoportnak kell tekintenünk a Bukarestben élő erdélyi magyar politikusokat. Az 1922 december 28-án létrejött Országos Magyar Párt a két háború közötti időszakban több-kevesebb országgyűlési képviselőt és szenátort küldhetett a román parlamentbe, különböző koalíciókban. Averescu miniszterelnöksége idején a kapott helyeket „siettek is betölteni elsősorban az egykori búsmagyar negyvennyolcas, tétlenségre kárhoztatott (ki hallgatott akkor az ő sirámaikra?) politikusokkal, kik majdnem mindannyian abban a hibában szenvedtek, hogy a politikai helyzetet áttekinteni nem tudták, csak örvendtek a váratlan koncnak, azonkívül románul sem nem hallottak, sem nem beszéltek, és erre büszkén hivatkoztak is. Mint politikai harcos csak Willer és Gyárfás Elemérn jöttek számításba, a többi képviselő inkább csak lumpoltu (...). A párt díszes irodát tartott fenn a Calea Victoriei-en, ahol Koppándi János volt a jogász, akiről sohasem lehetett semmit világosan tudni. Valószínű, hogyha a csoport csupa rátermett és érdek nélküli emberből állott volna is, akkor sem tudtak volna különb politikai eredményeket elérni, hiszen nem ez volt a rendeltetésük. Mindamellett legalább a kisemberek ügyeit az üzletes Tőkés és más kijárok helyett intézhették volna. "1 5 11 Erdélyi Ágnes bukaresti időzéséről: Ilia Mihály szíves közlése, akinek e helyen mondok köszönetet. 12 NAGY, 97. 13 Korszakunkban jelentős tekintélyű közéleti személyiség, akkoriban a Római Katolikus Státusz világi elnöke is 14 NAGY, 104. 15 NAGY, 105. 36
