Hungarica-kutatás
Oross András: Osztrák–magyar közös digitalizálási projekt. Levéltári Szemle, 70. (2020) 2. 84-96.
94 Levéltári Szemle 70. évf . rendelkezett. A tervek között azért is szerepel csak az 1768. évig a kötetek digitalizálása, mert ezt követően egy regisztratúra-váltáson esett át a Haditanács: innentől kezdve évente 80–100 kötet keletkezett, szemben a korábbi 2–10 kötettel. További indok, hogy a kötetek – az Udvari Haditanács anyagában végrehajtott hatalmas méretű selejtezéseknek „köszönhetően” – gyakorlatilag ebből az időszakból fő forrásnak tekinthetők a Habsburg Monarchia hadügyigazgatása terén. Míg 1557– 1768 között az iratok 622 dobozt tesznek ki (ebből az 1557–1745. évek 229, míg az 1746–1768. évek közel 400 dobozt jelentenek), addig az 1769–1848 közötti évek mintegy 5000 dobozban vannak elhelyezve. Ugyancsak felmerült többször a Császári Ház és Külügyek Minisztériuma (Mi nisterium des Äußern) különféle állagaihoz tartozó segédkönyvek, esetleg mikro filmen meglévő irategységeinek digitalizálása. Ennek előkészítése azonban további anyagi és emberi erőforrásokat követel mind a levéltári delegátustól, mind a két intézménytől. Nagyszerű volna természetesen, ha a két intézmény továbbra is tudna finanszírozni digitalizálási tevékenységet. Üdvös volna ugyanakkor, hogy a digitalizált felvételek valamilyen platformon megjelenjenek online is; ez lehet egyedileg fejlesztett weboldal (mint a Magyar Nemzeti Levéltár esetében a https://adatbazisokonline.hu/ ) vagy egy nagyobb magyarországi projekt keretében (a Hungaricana Közgyűjteményi Portál, azaz a https://hungaricana.hu/hu/ weboldal), ugyanakkor az Osztrák Állami Levéltár előtt sincs lezárva egy hasonló kezdeményezés (ők jelenleg a digitalizált anyagok egy részét – mint láttuk – az online nyilvántartó rendszerben tették közzé: https://www.archivinformationssystem.at/ ). Természetesen, ha mindezek a digitalizált képek egy weboldalon futnának össze, az minden magyar és közép-európai érdeklődő számára nagyszerű lenne. Záró gondolatok Jelen sorok 2020 kora nyarán a koronavírus járvány idején elrendelt korlátozások idején kezdtek íródni. A levéltárak és a könyvtárak nemcsak Bécsben és Ausztriában, de Magyarországon is zárva voltak. Ez a rendkívüli helyzet egyúttal rávilágított a felelősen, tervszerűen végzett digitalizálás jelentőségére. Meggyőződésem, hogy minél több iratanyag érhető el online az érdeklődő ügyfelek és kutatók számára, annál többen „jönnek be” a virtuális térben a kutatóterembe és töltik ott információszerzéssel, illetve kutatással az időt. Informatikai eszközökkel mérhető is ez az aktivitás, amelyet akár kutatási esetként is regisztrálhatnak a levéltárak. A segédkönyvek online közzététele pedig éppen generálni is fogja a kutatóforgalmat, hiszen a megállapított jelzet segítségével a kikérés, és az iratokhoz való hozzáférés is könnyebbé válik. Oross András
