Hungarica-kutatás
Bicsok Zoltán: Családi archívumok a Román Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatalának őrzésében. Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 27-
Családi archívumok a Komán Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatalának őrlésében Különös, hogy 1811 -et követően a fond egyetlen irata sem vonatkozik Mikeszászára, elképzelhető, hogy nem sokkal a birtokbavételt követően Borsai Nagy Mária és Ugrón János elidegenítették itteni szerzeményüket. Annál több 19. századi dokumentum foglalkozik viszont az Ugronok más birtokaival, leginkább a bögözi, algyógyi, csigmói és kisborosnyói jószágokkal. De lássuk, kik is a fond névadó családjai, akikre az iratanyag zöme vonatkozik. A veresegyházi Borsai Nagy család50 eredetileg Fehér vármegyében volt birtokos, ott található az előnévként használt Székásveresegyház és a család Vládháza és Nyírmező birtokai is. Borsai Nagy György és bögözi Farkas Krisztina 17. század közepén kötött házasságával a család Udvarhelyszéken is birtokossá vált, leszármazottaik közül pedig többen is a széki tisztségviselők sorába emelkedtek. A család egyik jeles tagja, Borsai Nagy (III.) István,51 a székelyudvarhelyi Református Kollégium és a bögözi református eklézsia gondnoka, borbereki Ecsedi Évát vette feleségül, ezzel pedig tovább növelte birtokállományát, megszerezve az Ecsediek Küküllő vármegyei (mikeszászai, keszléri és vecserdi) birtokait, melyekre vonatkozóan számos irat fennmaradt a fondban. Fiaik közül József (1739—1791) nem házasodott meg, (IV.) Istvánnak (fl814) pedig egy leányutóda maradt (Mária), így IV. István halálával a család fiúágon kihalt. Borsai Nagy Mária (1771—1825) 1790 táján ábránfalvi Ugrón János (1753—1832), Udvarhelyszék főkirálybírójának felesége lett, az Ugronok ezen ága pedig megörökölte a Borsai Nagy-birtokok jelentős részét, köztük a mikeszászai és bögözi jószágokat is.52 Ezzel magyarázható, hogy a fond iratanyagának egyharmada, 47 darab a Borsai Nagy családra vonatkozik. Az ábránfalvi Ugrón család Erdély történetének egyik legjelentősebb székely családja, melynek birtokai — amint azt a fond iratanyaga is igazolja — zömmel Udvarhelyszék53 területén voltak, kisebb részt pedig Küküllő,54 Hunyad,55 Torda56 és Felső- Fehér57 vármegyékben, valamint Háromszéken.58 A fejedelemség idején számosán viseltek széki vagy országos tisztségeket, gondolhatunk itt Ugrón Pál fejedelmi főasztalnokra, portai követre és fiára, Istvánra (mindketten Udvarhelyszék főkirálybírái voltak a 17. század derekán), akik számos fejedelmi adományban részesültek BETHLEN GÁ50 A család nemességét br. Bánffy Dezső kamarás! méltóságának elnyerése alkalmával igazolta. Címerük: kék mezőben páncélos kar egyenes kardot tart, melynek hegyére turbános török fej van szúrva. Sisakdísz nincs, a takarók kék-ezüst és kék-arany színűek. (GYULAI, 1903. 9.) 51 Az 1740-es évektől Udvarhelyszék alkirálybírája volt, vizsgálati fogságban halt meg Nagyszebenben, 1764. február 12-én, a kortárs vélekedés szerint politikai gyilkosság áldozataként. (RÓTH, 2000.). 52 Az Ugronok már 1616-tól birtokosok voltak Bögözben. 18. századi jelenlétükre a fond több irata is utal: egy 1741-ből fennmaradt tanúsítványban Ugrón Tamás bögözi emberét említik, egy 1748. évi szerződés szerint pedig Borsai Nagy István bizonyos bögözi földeket vásárol Ugrón János özvegyétől Torma Máriától. (RNLHMH F 351 — A Borsai Nagy és Ugrón családok iratai, 17., 24.) 53 A család udvarhelyszéki (rész)birtokai: Ábránfalva, Agyagfalva, Bencéd, Bögöz, Fiatfalva, Kányád, Kiskadács, Lövéte, Máréfalva, Nyikómalomfalva, Székelyszentmihály, Szombatfalva. 54 Keszlér, Mikeszásza. 55 Algyógy, Csigmó. 56 Mezőzáh, Tóhát. 57 Pálos. 58 Kisborosnyó. 37
