Hungarica-kutatás

Bicsok Zoltán: Családi archívumok a Román Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatalának őrzésében. Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 27-

Búsok 7.oltán

A Borsai Nagy és Ugrón családok levéltára (F 351)42

A fond az ábránfalvi Ugrón család József-ágának birtokaihoz kötődő iratokat foglalja magába, különös tekintettel a 18. század végén a Borsai Nagy családtól házasság útján szerzett bögözi (Udvarhelyszék) és mikeszászai (Küküllő vm.) birtokokra. Az iratok jelentőségét az adja, hogy tanulmányozásuk nyomán, főbb vonalaiban rekonstruálható a mikeszászai Ecsedi-Borsai-jószág 17-19. századi birtoklástörténete.43

Az iratok mintegy tizede, 17 darab (köztük két 17. század végi záloglevél), a birtok első azonosítható tulajdonosára, a hidegvízi és szászújfalusi Désfalvi családra, pontosabban Désfalvi Farkasra*4 vonatkozik, aki a 17—18. század fordulóján Mikeszászán45 kívül a közeli Keszléren, Lodormányon és Lunkán is birtokolt részjószágokat. Désfalvi Farkas első felesége Sárközi Erzsébet volt, második házastársa pedig Katonai Krisztina — hogy melyik frigyből született Désfalvi Klára (1697—1769), az kérdéses. A 18. század közepén a mikeszászai birtok, vagy annak egy része Désfalvi Klára és férje, borbereki Ecsedi József kezén volt, erre utal több 1751—1753 között kelt jelentés, tanúkihallgatás, szerződés.46 Vélhetően az ő lányuk volt Ecsedi Éva, aki 1750 tájékán Borsai Nagy (III.) István felesége lett.

Ecsedi Éva és férje, Borsai Nagy (III.) István mikeszászai és keszléri birtoklása 1756-tól dokumentálható47 és feltehetően 1810-ig tartott, 1810—1811-ből ugyanis két olyan jegyzék is fennmaradt, amelyek már Ugrón János kezétől származnak, aki mint megjegyzi, ezeket „a Borsai Nagy István kúriájában talált” levelek alapján áhította össze.48 A legújabb tulajdonos bizonyára alapos számvetést készített, jegyzékei egy fél évszázaddal korábbi időszakra nyúlnak vissza, hiszen a szántó- és kaszálóhelyek összeírása az 1759. évi, a jobbágyok és zsellérek összeírása pedig az 1764. évi állapotokat rögzítik. Különösen értékes a mikeszászai birtokra vonatkozó levelek regestruma,49 amelyből kiderül, hogy a több család kezén megfordult uradalom 292 tételt tartalmazó iratanyagot eredetileg kilenc kötetbe rendezték, és az 1625—1811 közötti időszakot ölelte fel. Leginkább adásvételi szerződések, osztály- és záloglevelek, tanúkihallgatások, fejedelmi adomány- és parancslevelek kerülnek felsorolásra, amelyek még ezen rövid, regesztaszerű formájukban is számos családtörténeti utalást tartalmaznak nemcsak a birtokos famíliákra, hanem a szomszéd vagy rokon, és éppen ezért sokszor ellenérdekelt családokra vonatkozóan is — ilyenek voltak például a Mohai, a br. Miske, az Eperjesi és a br. Radák családok.

42 RNLHMH F 351 - A Borsai Nagy és Ugrón családok iratai (évkör: 1698—1875, terjedelem: 0,10 ifm., 150 levéltári egység, leltárszám: 174, magyar és német nyelvű iratok).

43 Ugyanez a bögözi birtok esetében sokkal problémásabb, mivel az Ugronok itt már 1616-tól rendelkeztek birtokkal, így nehezen elkülöníthető az eredeti tulajdon az utólagos szerzeménytől.

44 A Désfalvi család leszármazási tábláját lásd: Koncz, 1902. 240. Sajnos Désfalvi Farkas esetében csupán a felmenőket tartalmazza.

45 Ma Szeben megyéhez tartozik, ahogy a szomszédos Keszlér is. Lodormány és Lunka viszont Fehér megyében található.

46 RNLHMH F 351 - A Borsai Nagy és Ugrón családok iratai, 30—34.

47 RNLHMH F 351 - A Borsai Nagy és Ugrón családok iratai, 37.

48 RNLHMH F 351 - A Borsai Nagy és Ugrón családok iratai, 89., 91.

49 RNLHMH F 35 - A Borsai Nagy és Ugrón családok iratai, 92.

36