Hungarica-kutatás
Sz. Simon Éva: A Törökországban őrzött magyar vonatkozású iratok múltja, jelene és jövője. Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. 15-24.
S %. Simon Éva közel, az Aranyszarv-öböl túloldalára áttelepített levéltár megközelítése — bizton állíthatom —, hogy az ottani forgalomban sokkal nehezebb, mint a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának óbudai épületéé. Ami azonban még ennél a kényelmetlenségnél is súlyosabb problémát jelenthet, hogy az új levéltár területe a Kagithane negyedben, azaz a régi papírmalmok helyén épült, vizekben gazdag és áradásoktól sem mentes területen. Az épület vizesedése tehát szinte elkerülhetetlennek látszik. A félelmeket mutatja, hogy az egyik isztambuli egyetem dékánja, a Magyarországon is ismert Éeridun ^mecen professzor még azt is felvetette, hogy „M történelmi félszigeten (a régi városközpont, a Szeráj közelében) egy másik, vigyél nem érintkező helyet kellene kiválasztani"’ xl új levéltár számára.3 Az építkezést a történésztársadalom nem csak a most élesedő politikai küzdelmek hevében, hanem a kezdetektől ellenezte, azzal érvelve, hogy nem csupán az oszmán történelem, hanem további több mint 30 ország történeti forrásai kerülhetnek így veszélybe. Anélkül, hogy a kissé túlfűtöttnek tűnő vitában állást foglalnék, mindenképp szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezek közé a dokumentumok közé tartozik a magyar vonatkozású forrásanyag is. Mostantól a Kagithand^^xs álló új Oszmán Levéltár őrzi Magyarország 150 éves hódoltságának, tehát a 16—17. század történetének oszmán—magyar politika- és hadtörténetére, a hódolt Magyarország gazdaság- és birtoktörténetére, továbbá a következő időszakok emigrációinak történetére vonatkozó, sok esetben hiánypótló forrásanyagot, de itt találhatók az államaink közötti 19—20. századi (a Török Köztársaság kora előtti) gazdasági és külkapcsolatok történetének fontos és értékes forrásai is.4 3 http://www.zaman.com.tr/pazar_tarihciler-yeni-arsiv-binasi-icin-istemezuk-diyor_2060253.html (Letöltés ideje: 2013.06.06.) 4 A köztársasági időszak levéltára [Cumhuriyet Ar§ivt) va oszmán korszakétól elválasztva, Ankarában található. 5 Kutatási célból hivatalos úton első ízben 1907 és 1911 között Karácson Imre volt az oszmán fővárosban, a magyar kultuszkormányzat megbízásából. Ottani működése nemcsak a magyar vonatkozású források feltárása és közreadása miatt volt jelentős. A török kormány Karácson hatására kezdte meg a levéltári dokumentumok összegyűjtését és rendezését. Öt követően Fekete Lajos járt Isztambulban hivatalos kutatóúton 1924-ben. Karácson életrajzára és isztambuli működésére vonatkozóan lásd FODOR PÁL: Karácson Imre (születésének 125. évfordulóján) Keletkutatás, 1989. tavasz 109-114.; Fekete 1924. évi útjáról: Sz. SIMON ÉVA: Isztambuli közgyűjtemények az I. világháború után (Fekete Lajos jelentései 1924-ből). Keletkutatás, 2002. ősz—2006. ősz. 215—228.; Karácson működése előtti oszmán levéltári rendszerre: FEKETE: i. m. 38. A jelenlegi helyzet rövid vázolása után dolgozatom második felében a fent említett magyar vonatkozású forrásanyag kutatásának korábbi gyakorlatát, aktuális feladatait, a törökországi hungarika-anyag feltárása és itthoni feldolgozása körüli problémákat szeretném bemutatni. Kezdjük az elsővel, a törökországi hungarika-kutatások eddigi rövid történetével. A gazdag forrásanyag és a 20. század elejéig visszanyúló török—magyar levéltári kapcsolatok5 ellenére Törökország mindig a hungarika-kutatás talán legnehezebb területe volt, és ezt a változó, a kutatást könnyítő szabályok ellenére — a digitális technika és modern állományvédelem által biztosított új lehetőségek küszöbén — jelenleg is elmondhatjuk. A korábbi időszakra vonatkozóan ezt bizonyítják a statisztikai adatok. A magyar levéltári politika „hungarikázás” szempontjából legaktívabb időszakában, az 1980-as években, amikor a külföldi levéltári kutatások általában szervezettebbé és tudatosabbá váltak, a törökországi eredmények nagyon szerények maradtak. Míg egy év16
