Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről. Levéltári Közlemények 78. (2007) 1. 3-61.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről (1) a lakosság és a vállalkozások részéről a közigazgatás tevékenységével kapcsolatos országos szintű elégedettség változása a program hatására, illetve (2) az elektronikus közigazgatási szolgáltatások használatának változása a lakosság/vállalkozások körében a program hatására. Az EKOP és levéltárak kapcsolatában az első, akár hideg zuhanynak is tekinthető mondandónk kettős: • A szöveg egyetlen helyen sem említi a levéltár, e-levéltár kifejezést • Ugyanakkor céljai között találjuk „az elektronikus dokumentumok hosszú távú megőrzésének biztosítása szolgáltatásként" meghatározást. Ez azt jelenti (vagy ha jóindulatúak vagyunk: azt jelentheti), hogy az elevéltár kérdése épp azért maradt ki a programból, mert a kormányzat nem is tervezi annak létrehozását, mivel az elektronikus iratok megőrzését nem a jelenlegi levéltári hálózatra, hanem külső „szolgáltatókra" kívánja bízni. (Tehát az ehhez szükséges fejlesztéseket az állam legfeljebb támogatná, de magáncégektől várná el, ennek fejében tőlük szolgáltatásként megvásárolná az iratok archiválását.) Amennyiben ez a sejtés megerősítést vagy bizonyítást nyer, alapvetően át kell értékelnünk a levéltárak önképét, de különösen jövőképét (köztük mindazt, amit fentebb mi magunk is kifejtettünk)! Ebből a szempontból érdemes megemlítenünk, hogy míg a TIOP beavatkozásainak és az egyéb operatív programok kapcsolódásának bemutatásánál „A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában" prioritás kapcsolódásaként megnevezik az Elektronikus Közigazgatás Operatív Programot a „kulturális örökség hatósági nyilvántartása, illetve az e-levéltár fejlesztési program" témában, addig magában az EKOP-ban ez a visszahivatkozás nincs benne, mint ahogy az e-levéltár kifejezés sem. (Az inkoherenciát vélhetően a végső „összefésülés" elmaradása okozta.) Kérdés, hogy ezt az összefüggést biztatásnak tekintsék-e a levéltárak, vagyis az államigazgatás vezetői az e-levéltárban gondolkodnak, avagy épp fordítva: az iratkezelési rendszerek működtetésében érdekelt magáncégeknek kívánja átjátszani ezt a — piaci alapon — kétségtelenül jelentős profittal kecsegtető feladatot. Némi (minimális) esélyt talán az adhat, hogy az EKOP kapcsolódási pontjairól írnak: „a humán közszolgáltatások informatikával és e-szolgáltatásokkal kapcsolatos fejlesztése terén a felhasználók azonosításáig terjedő beavatkozásokat kivéve — amely jelen OP tárgya — minden egyéb, ágazatokhoz kötődő fejlesztés a TlOP-ban valósul meg". (Hozzáfűzik még, hogy „jelen operatív program a digitalizáció tekintetében kizárólag a közigazgatási szolgáltatások működtetését közvetlenül szolgáló beavatkozásokat vállalja fel". Az ilyen értelmezés azt jelentené, hogy az e-levéltár megalapozása, fejlesztése a TIOP támogatási 59