Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről. Levéltári Közlemények 78. (2007) 1. 3-61.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről veszélyektől — ezt a lehetőséget is „kiszervezné" intézményeink alól! Különösen gyorsan kellene cselekednie a Magyar Országos Levéltárnak, mivel az új kormányzati negyed építésének terve könnyen vezethet az iratkezelési rendszerek „átmeneti" jellegű „modernizálásához"! 5.3. Az átmeneti levéltárakat a levéltári rendszeren belül — az egyes levéltárakhoz kötve - de azok külön szervezeti egységeként, egyedi szabályozás szerint kell működtetni. Ha piaci szereplőket is fogad (legyenek azok — más — önkormányzatok, civil vagy szakmai szervezetek, illetve vállalkozások), akkor működését is érdemes az üzleti érdekeltség szerint megfogalmazni. 5.4. Az átmeneti levéltárak létrejötte lehet eseti (azaz egy-egy levéltár méri fel a lehetőségeket és kot — természetesen fenntartója hozzájárulásával — szerződéseket), de lehet akár jogszabály által is meghatározott. A központi közigazgatás, az önkormányzatok (különösen a nagyobb városi önkormányzatok) alkalmasak ilyen kapacitások kialakítására. 5.5. Az átmeneti levéltárak rendszerét fokozatosan, mintaprojektek megvalósításával lehetne létrehozni. A kialakítást természetszerűleg területi alapon kell végezni, egy-egy nagyobb városhoz kötve (az itt működő államigazgatási, önkormányzati és egyéb szerveknek, üzleti vállalkozásoknak megajánlani a lehetőséget). Természetesen létrehozhatók egyszereplős formák is, amikor az állam vagy az önkormányzat a maga intézményi köre számára hoz létre átmeneti levéltárat. 5.6. Arról, hogy az államot vagy egy-egy önkormányzatot, vállalkozást meggyőzzünk az átmeneti levéltárak értelméről, pontos kalkulációval, szolgáltatási csomaggal kell előállnunk. Az átmeneti tárolásnak ugyanis — a racionalitása, szakmaisága mellett — vélhetően olcsóbbnak kell lennie, vagy olyan előnyöket kell biztosítania, mint például a közigazgatás hatékonyabb, gyorsabb működése. A magáncégek tőkeerejével szemben a levéltárak szakértelme, folyamatos és törvényileg garantált működése, az irat teljes életciklusára kiterjedő jogosultságaik és feladataik kerülhetnek a mérleg serpenyőjébe. 5.7. Ha nem is átmeneti levéltár néven, de az általános levéltárak egy része a '90-es évek derekán már próbát tett arra, hogy nem maradandó értékű iratok tömegét átvéve, lényegében klasszikus átmeneti feladatokat lásson el. Az ún. csődös iratok egy (kis) részének átvételét lényegében üzleti alapon tették meg, vállalva az iratkezelés esetenként több évtizedre is nyúló feladatait. Akkoriban felvetődött az a gondolat, hogy a Csődtörvényben a levéltárak törvényi támogatást kapjanak arra, hogy kizárólagos őrzői legyenek a felszámolások és csődök miatt „gazdátlanná" vált gazdasági iratoknak. Úgy hiszem, az idő nem hazudtolta meg ezt a törekvést. Az iratok jelentős része (különösen a '90-es években) nem kis részben vált semmivé, vagy még ma is olyan körülmények között őrzik, ami méltatlan a nem egyszer maradandó értéket (is) képviselő dokumentumokhoz. A levéltárak szakszerű, pontos és — nem utolsósorban — olcsóbb őrzői lettek volna az iratoknak, és lennének azok még ma is. A történetet ma sem látom lezártnak, és most, az átmeneti levéltárak tárgyalásakor ismét átgondolan-37