Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről. Levéltári Közlemények 78. (2007) 1. 3-61.

Tyekvícska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről dónak tartom, különösen a Csődtörvényben a legutóbbi időben beállt változások miatt, melyek ma még beláthatatlan kihatással lehetnek az érintett iratok sorsára, megmaradására. Még olyan helyzet is előállhat, hogy a felszámoló cégek maguk keresik az együttműködést a levéltárakkal, mert képtelenek lesznek a feladat megoldására! Különösen fontosnak tartom annak megvizsgálását, hogy az Államreform Operatív Program (ÁROP) ad-e lehetőségeket a levéltárak számára az átmeneti levéltárakkal kapcsolatos fejlesztések finanszírozására! A levéltári szervezet jövője 1. Ma a levéltárak — miként egyik vezetője fogalmazott — „egyfelől a nemzeti identitás, a nemzeti múlt megőrzéséhez szorosan kapcsolódó tevékenységüknek, másfelől a mindenkori állami adminisztrációhoz való kötődésüknek megfelelően a kultúra és a közigazgatás határán mozognak. Ám valójában mindkét terület vaskos csomagjában csak perifériális problémát jelentenek." A levéltárak három választ is adhatnak erre a helyzetre: • a hatósági, hivatali funkciójukból mind többet „levetve", az állam más szerveinek, illetve a gazdaság nem állami szereplőinek átadnak, a kultúraközvetítő szerepük felerősítésével véglegesen a kultúrához kötik magukat, vagy • megtartva köztes helyzetüket, az „önmodernizáció" útján, lobbierejüket növelve kívánnak forrásokra szert tenni • s végül adódik a harmadik választás: út a közigazgatásba Valójában mind a három megoldás számtalan problémát vet fel. A levéltárak munkája nem választható el teljesen sem a kultúrától, sem a közigazgatástól. Előbbihez való kötődését az írott nemzeti örökség közzétételével kapcsolatos természetes és megkerülhetetlen kötelesség, az ez irányú szolgáltatásokra vonatkozó egyértelmű társadalmi igény teszi felbonthatatlanná, az utóbbihoz pedig alapfunkciója, létének másik értelme, a köziratok átvételének, megőrzésének kötelezettsége köti elválaszthatatlanul. A választás tehát nem lehet vagy/vagy, csak is/is. Sőt, a jövő útja — mint azt fentebb láttuk — csakis a két feladattípus harmonikus összeillesztése és a változó környezettel korreláns, gyors fejlesztése lehet. Más kérdés azonban az, hogy a levéltárak mely szervezeti-irányítási rendszerben, milyen státusban működjenek a jövőben, alkalmazkodva a változásokhoz. Ebben a tekintetben azt kell mondanunk, hogy középtávon a két szféra közül a közigazgatás modernizációja az, amely a levéltárak tevékenységeinek zömét már a közeljövőben is átformálja. A változásokhoz való alkalmazkodás 38