Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről. Levéltári Közlemények 78. (2007) 1. 3-61.

Tyekvícska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről még nagyobb feladatot jelent a második lehetőség, a gyors elektronizálás, hisz ez jelentené a levéltárak számára az utóbbi évtizedek legnagyobb kihívását. 3. Átalakuló államigazgatás 3.1. A levéltárak számára azonban nemcsak a helyi közigazgatás átalakítása és az elektronizáció jelent komoly kihívást, hanem az államigazgatás „professzionalizálására" tett folyamatos kísérletek és törekvések is. A jelenlegi kormányzat vezetői jelentős részben az üzleti szférából (a magyarországi üzleti szférából) érkeztek, magukkal hozva az ott természetes munkamódszereket, értékelési módokat, irányítási, ellenőrzési technikákat, sőt, nyelvezetet. Ezek a metódusok egészülnek ki a nemzetközi államigazgatási szakirodalom új dogmáival, divatjaival, trendjeivel. Persze ez a változás jelenleg leginkább a kommunikáció szintjén érhető tetten, mégis jól látszik, hogy egyre inkább megjelenik az államigazgatás központi részeiben, és elszánt törekvése, hogy szétterjeszkedjék a közigazgatás egészén. Ez utóbbi megvalósulása még jó ideig hiú ábránd, azonban azon a szinten, ahol a levéltárak felső vezetése (most szándékosan nem térek ki ennek a definiálására) érintkezik a kormányzati szférával, ott már jóformán le is játszódott. És ha ennek adaptálására, követésére nem leszünk képesek, az a veszély fenyeget, hogy lassan kommunikációképtelenekké válunk, mert a mondanivalónkat részben nem azon a nyelven fogalmazzuk meg, amit megértenek, nem olyan formában tálaljuk, hogy az kompatibilis legyen az övékével és nem értjük meg a mellettünk rohanó folyamatok (kétségtelenül létező, bár esetleg korántsem szimpatikus) logikáját. Ha nem tesszük, akkor képtelenek leszünk részt venni a jogalkotás megváltozott folyamatában, és olyan fogalmakkal is küszködni fogunk, mint a projektmenedzsment, amit ma már az egyetemeken is oktatnak, és az államigazgatás nagyobb vállalkozásait ennek szabályai és keretei között végzik. 3.2. Az igazgatás „trendi" vonala ma már egész viselkedéskultúrát alakított ki. A használt nyelvezetet, a hétköznapi halandó számára elborzasztó fogalomrendszert az Unió bürokratáitól tanulta/tanulja (aki már részt vett egy EU-s pályázat adminisztrálásában, az pontosan tudja, hogy mire gondolok). Ebben a körben előadni PowerPoint vetítés nélkül valami olyasminek számít, mintha az ember nem tudna megküzdeni a kés és villa rendeltetésszerű használatával. 3.3. A projektek felépítésének, szerkezetének, menetének, szervezési elveinek ismerete nélkül pedig nem ismerjük fel a be- és kimeneti, valamint a csatlakozási pontokat, lehetőségeket! Mindez tanulható. Látszólag szakmán kívüli kényszer, valójában könnyen lehetséges, hogy a magamfajta „egyszerű" levéltárvezető számára is — valamilyen szinten — a nem is távoli jövőben már nélkülözhetetlen készség lesz. Akik viszont már holnap kezükbe kell hogy vegyék a 32