Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Rácz György)
szabályozása, hadellátás, céhszervezet, városok, közegészségügy, vallásügy, közoktatás, könyvkiadás, cenzúra stb. Levéltára igen gazdag, alapvető forrásanyagot nyújt Magyarország történetének legkülönbözőbb problémáit illetően a 18. és 19. századra vonatkozóan egészen 1848-ig. Az Abszolutizmus-kori Levéltár (1848-1867, D szekció) az 1849 és 1867 között működő magyarországi kormányhatóságok s az azoknak közvetlenül alárendelt szakhivatalok legtöbbjének irathagyatékából jött létre. Ez a nagy mennyiségű és bonyolult összetételű történeti forrásanyag különböző helyekről és időpontokban került mai őrzőhelyére. A legtöbb ilyen irathagyatékot a Helytartótanácsi Levéltártól örökölte az Országos Levéltár, egyeseket a Kancelláriai Levéltár integráns részeiként vett át. Az 1861 és 1867 között működött országos kormányhatóságnak, a visszaállított helytartótanácsnak iratai azonban a kiegyezés után a minisztériumok kezelésébe kerültek, s onnan csak jóval később jutottak végleges helyükre, miután ügyviteli szempontból jelentőségüket elvesztették. A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivboi az 1920-as években történt irat-kiszolgáltatások révén az Országos Levéltár újabb abszolutizmus-kori hatósági iratanyaggal gyarapodott. Végül 1951-ben a Hadtörténelmi Levéltárral folyt iratcsere, majd 2013-ban iratátadás, amelynek során az abszolutizmus-kori anyag kiegészült. A magyar kincstári levéltárak (1526—20. sz., E szekció) Az 1526 utáni magyar országi pénzügyigazgatás központi szerveinek iratanyagát foglalja magában. A szekciót öt levéltár és néhány levéltárba nem sorolt irategyüttes alkotja. A Magyar Kamarai Levéltár a magyarországi pénzügyigazgatás középkori alapokon nyugvó és 1526 után, a Habsburg-államszervezet hatása alatt kiépült hivatala: a Magyar Királyi Kamara iratanyagát tartalmazza. Pozsonyban működött, de neki alárendelten megszervezték a Szepesi Kamarát (1567) a távolabbi területek igazgatására. A török uralom után újjászervezett kamara ügyintézése azon a levéltári anyagon alapult, amelyet a Magyar Kamara Archívuma jelentett. A kihalás illetve elkobzás révén az uralkodóra háramló birtokokra vonatkozó iratokon (családi levéltárak, feloszlatott szerzetesrendek) kívül, a legfontosabb országos gazdasági összeírások anyaga is itt található. Az 1774—1853 között működött királyi jogügyigazgatóság levéltára a király, azaz a kincstári vagyon bírósági ügyeit tartalmazza. Az Abszolutizmus-kori Pénzügyigazgatási Levéltár azokat az irategyütteseket foglalja magába, amelyeket az Országos Levéltár a Pénzügyminisztériumtól mint az 1849 és 1867 közötti időszakban működött pénzügyigazgatási szervek jogutódjától átvett. Az erdélyi országos kormányhatósági levéltárak (1526-20. sz., F szekció) anyagát kilenc levéltár és néhány levéltárba nem sorolt irategyüttes alkotja. Közülük a legjelentősebb a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent hiteleshelyi (országos) levéltára, valamint az Erdély Habsburg-uralom alá kerülése után, 1693-ban alakult Gubernium mint helyben működő erdélyi főkormányszék levéltára. A Thököly- és Rákóczi-szabadságharcok levéltárai (1648-1714, G szekció) a Thököly Imre irányította felkelés és a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc anyagát tartalmazzák. Nem annyira egykorú kormányzati szervek regisztratúrái, mint inkább különböző más, főleg családi levéltárakból utólag kiemelt iratok mesterséges gyűjteményei, amelyet az 1950-es évek első felében konstruáltak a kutatás megkönnyítése céljából. Az 1848—1849-i Minisztériumi Levéltár (1848—1850, H szekció) az 1960-as években Bécsből hazakerült Kossuth iratokból, továbbá a kancelláriai, helytartó tanácsi és kamarai levéltári anyagból, valamint a Mohács (1526) utáni gyűjtemény anyagaiból jött létre. A minisztériumi (a király személye körüli, belügyi, pénzügyi, közmunka- és közlekedésügyi, földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, vallás- és közoktatásügyi és honvédelmi) anyagok mellett a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány és az alárendelt hivatalok iratai találhatók meg benne. A Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok (1000-1918, I szekció) a magyar és osztrák kormány közt létrejött megegyezés (Baden, 1926) alapján Bécsből zömmel 1927-ben és részben valamivel később kerültek a Magyar Országos Levéltárba. Magyar állami provenienciájú iratokból (főleg oklevél- és iratmásolatokból, lajstromokból, hagyatékokból) állt össze a gyűjtemény. A Polgári-kori kormányhatóságok levéltárai (1867-1945, K szekció) az ekkor működött államhatalmi, törvényhozási, központi kormányzati és legfelső jogszolgáltatási szerveknek, valamint az ezek közvetlen felügyelete és irányítása alá tartozó intézményeknek az iratait tartalmazza. A Tanácsköztársaság (1919) központi kormányszerveinek iratai korábban egy különálló, L betűvel jelzett szekciót alkottak. A szekciót megszüntették, és az idetartozó irategyütteseket — egyelőre megtartva L szekciós törzsszámaikat — visszahelyezték oda, ahonnan annak idején kiszakították: a Földművelésügyi Minisztériumi, illetve a Pénzügyminisztériumi Levéltárba. A K szekción belül az egy területet, szakágazatot irányító főhatóságnak és az alárendelt hatóságoknak és hivataloknak, intézményeknek a fondjai szervezeti alapon alkotnak levéltárat. Például az Igazságügyminisztériumi Levéltár, az igazságügyi területet irányító főhatóságnak, 22 23
