Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Rácz György)
az Igazságügy-minisztériumnak és az alárendelt kormányzati szerveknek, bíróságoknak, ügyészségeknek, a kincstár jogi képviseletét ellátó szerveknek a fondjait foglalja magába. Ha egy szerv működése során akár többször is felügyeleti szervet váltott, mindig annak a főhatóságnak a levéltárába sorolták be, amely a fond záróévének idején a felügyeletet gyakorolta. Vannak olyan fondok, amelyek magukban nem alkotnak levéltárat, és nem sorolhatók egyik levéltárba sem, mert a fondképző (pl. M. Kir. Közellátási Hivatal) mindig független, felügyelet nélkül működő szerv volt. A szekciót tizenhat levéltár (Országgyűlési Levéltár, Államfői Hivatali Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár, Ó Felsége Személye Körüli Minisztérium, Belügyminisztériumi Levéltár stb.) és két levéltárba nem sorolható fond alkotja. A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai (1948—1989, M szekció) 1991-ben kerültek a levéltárba, miután a törvényhozás a korábbi állampárt és jogelőd pártja iratainak állami kezelésbe vételét rendelte el. A Regnicolaris Levéltár (1222—, N szekció) három fő részből áll: Nádori, az Országbírói és az Ország Levéltárából (Archívum Regni). A rendi jogok védelmét szolgáló Archívum Regni megalakulásáról korábban esett szó. Anyagának legjelentősebb részét az országgyűlések és a különféle közigazgatási, gazdasági, oktatási és igazságszolgáltatási kérdések megvizsgálására kiküldött országgyűlési bizottságok iratsorozatai képezik. Máig ide kerül a törvények eredeti példányainak sorozata (1267—2013), emellett békeszerződések, országhatár rendezésével kapcsolatos ügyek, valamint országos összeírások anyaga is található itt. A Bírósági levéltárak (1526-1869, O szekció) a Magyarországon és Erdélyben működött felsőbíróságok iratanyagát tartalmazza, tizenkét levéltárat és néhány levéltárba nem sorolt irategyüttest foglal magában. A családok, személyek és egyesületek irataiba (1526-21. sz., P szekció) egyesítették a Magyar Országos Levéltárba bekerült magániratokat. Ide került a Magyar Nemzeti Múzeum egykori levéltárának ilyen természetű anyaga (családi letétek, az eredetileg szintén itt őrzött ún. Törzsanyag nagyobb része), valamint az Országos Levéltárban magánosok és családok által állandó megőrzésre, letétként vagy ajándékként elhelyezett iratok, továbbá a régi kormányhatósági és bírósági levéltárakból esetenként kikerült családi vonatkozású levéltári anyagok. A gyűjtemény nem lezárt, napjainkban is folyamatosan kiegészül és gyarapszik. A vásárlás vagy ajándékozás útján bekerült iratok a levéltár tulajdonát képezik, ellentétben a letétbe helyezett iratokkal. Ez a szekció tartalmazza Magyarországon a legtöbb családi levéltárat. A családi fondok mellett a másik két elkülöníthető része a Személyi fondok, hagyatékok és a Testületek és egyesületek iratai. A Mohács (1526) előtti gyűjteménybe (1001-1526, Q szekció) osztották be a középkori okleveleket, amint erről korábban szóltunk. A gyűjtemény 2010 óta a teljesség igényével kutatható az interneten. A gyűjtemény legkorábbi darabja Kálmán király 1109. évi kiváltságlevele a veszprémvölgyi apácák számára, nagy részét a hiteleshelyek, a kancellária és a bíróságok által kibocsátott dokumentumok alkotják. Az 1526 utáni gyűjtemények (1526—21. sz., R szekció) alapját a Magyar Nemzeti Múzeumba leadott családi levéltárak és hagyatékok képezik. A gyűjtemény nagy részben a Magyar Országos Levéltár folyamatos beszerzéseivel gyarapodott. Az 1848—49-es szabadságharcban részt vettek iratai képezik ma is a gyűjtemény nagyobb részét. (Kossuth Lajos, Klapka György, Türr István, Vörös Antal stb.), valamint különösen értékes a címereslevelek sorozata. A Térképtár (17-20. sz., S szekció) a Magyar Országos Levéltárban található újkori kormányhatósági és családi levéltárakból kigyűjtött térképekből jött létre, míg a Tervtár (17—20. sz., T szekció) az ugyanilyen elv szerint kigyűjtött terveket tartalmazza. A Fényképgyűjtemény (1001-20. sz., U szekció) a Magyarországon más levéltárakban és könyvtárakban, valamint az ország határain kívül lévő levéltárakban és könyvtárakban őrzött magyar vonatkozású (hungarika) anyagából jött létre. Két részből áll: a középkori okleveleket tartalmazó Diplomatikai Fényképgyűjteményből és az 1526 utáni iratokról készült fényképek gyűjteményéből. A Pecsétgyűjtemény (11—21. sz., V szekció) tartalmazza a levéltárban található pecsétnyomókat és pecsétlenyomatokat, valamint azok másolatait, de eredeti, az iratoktól leszakadt pecsétek is találhatók a gyűjteményben. 25
