Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Schneider Miklós: A vármegyei levéltárnok ügyköre. • 1930. [LK 1930/1-2. 112-121. p.]

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 117 hatnának. A gyűjteményekkel kapcsolatos egyéb teendők szintén nincsenek előírva. Röviden tekintsük át az egyes gyűjteményekkel kapcsolatos teendők különféle lehetőségeit. A jegyzőkönyvekkel (közgyűlési, fegyelmi, nyugdíjválasztmányok és egyéb bizottságok, továbbá a központi választmány jegyzőkönyvei) kapcsolatban a levéltárnok megszabott teendői: tárgymutató készítése a közgyűlési jegyzőkönyvhöz és a bekötése iránti előterjesztés (Várm. Ügyviteli Szab. 237. §). Nincs meghatározva a levéltárnok magatartása azon esetekben, amikor a jegyzőkönyvek nem adatnak le a levéltárba, vagy amikor az eredeti példány helyett hitelesítetlen másolatok érkeznek. Ennek következtében ugyanis a jegyzőkönyvgyüjtemények hiányosak lehetnek, vagy csak néhány jegyzőkönyvtöredéket tartalmazhatnak. A vármegye s községei szabályrendeleteinek gyűjteményével kapcsolatos teendők közül mindössze a megőrzés és a módosító határozatoknak a szabályrendelethez való csatolása van megszabva. A gyűjteménynek valamilyen elfogadható rendszer szerinti felállítása nem követelmény, pedig azt a szabályrendeletek jelentékeny száma s sokfélesége indokolttá tenné. Hiányok, átadás elmulasztása, másolati példányok esetei feltétlenül igényelnének valamilyen intézkedést. így ezek a gyűjtemények is lehetnek csonkák, pedig például a vármegyei szabályrendeletek gyűjteményének teljessége sokszor fáradságos és könnyen elkerülhető kutatómunkától kímélné meg a levéltárnokot. Az egyházi anyakönyvek sorozata jelentékeny mennyiségű. Minthogy 1895 október l-e óta nem küldetnek be a levéltárba, lezártnak tekinthető, bár az okmánytára még mindig növekszik s előreláthatóan még hosszú ideig növekedni fog. Számottevő munkát okoz a levéltárnok részére ezen anyakönyvekben az utólagos bejegyzések (névváltozások, névhelyesbítések, törvényesítések stb.) eszközlése. Az utólagos bejegyzések kivitelének módja bizonytalannak, ingadozónak látszik s minden vármegyénél másmilyen lehet. Valószínű ugyan, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezett oly irányban, hogy az utólagos bejegyzésnek betűről-betűre megegyezőnek kell lenni az első példányéval, a tapasztalat szerint azonban vannak szöveghű, tartalmilag megegyező, a rovaton keresztülírt, jegyzetrovatba bevezetett, pótlapra írt, aláírt és aláírás nélküli utólagos bejegyzések. Az egyházi anyakönyvek körül általában rendszer-