Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Borsa Iván: Néhány gondolat a levéltárak feladatairól. • 1966. [LSZ 1966/2. 267-276. p.]

- 273 jelent eszmefuttatások milyen mértékben támaszkodnak gyakorlati tapasztalatokra és milyenek az első konkrét eredmények a gépi adatkeresés levéltári alkalmazása terén. Viszont Califano jelentésében már arról is olvashatunk, hogy Olaszországban egy gépi utón történő adatkeresés átlagosan ?20 lirába /kb. 1,2 USA dollár/ kerül, továbbá, hogy a Szovjetunióban koordináló központ létesült a szervek gépi adatfeldolgozási eszközeinek a tudományos kutatásban'történő alkalmazására. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy ez a két adat éppen a gazdag levéltári múlttal és anyaggal rendelkező Olaszországból, s a társadalmi és technikai fejlődés magasabb fokát elért Szovjetunióból ismert. A levéltári anyag minél szélesebbkörü és minél intenzivebb felhasználása érdekében ugyanis feltétlenül szükséges, hogy a nagy mennyiségű iratanyagban történő tájékozódás érdekében a fondonként ill. állagonként készült irattári segédletek mellett /vagy inkább helyett/ az irattári segédleteknél magasabb színvonalú, egységes rendszerben kezelt levéltári segédlet is a kutatás rendelkezésére álljon. A hatalmas adattömegre mutató segédletek, amelyek természetszerűleg szintén milliós egységekből /kartonlapokból/ állnak, s nem nélkülözhetik a modern technikának azokat a gépeit, amelyek az embernek már nem a fizikai, hanem a szellemi erőkifejtésben nyújtanak segitséget. Ezekben az országokban, és még másutt is, kialakulóban van egy olyan korszerűnek nevezhető munkanem, amely arra törekszik, hogy a levéltári anyagot gépek segitségével minél többen, minél sokoldalúbban és minél gyorsabban tudják felhasználni. Ilyen irányú megfelelő elméleti alapképzettség és konkrét gyakorlati tapasztalatok hiányában ma még nem láthatjuk pontosan, hogy a levéltári kutatás eredményesebbé tétele érdekében mely mechanográfiai eszközök fogják a leghatásosabb segitséget nyújtani. Azt sem tudjuk még megmondani, hogy mely esetben elektronikus, mely esetben elektromechanikus vagy esetleg csak egyszerű mechanikus berendezés jelenti a legjobb megoldást. Különösen nem lehet még'állást foglalni atekintetben, hogy a különböző elektronikus vagy elektromechanikus berendezések közül mikor melyiknek a használata Ígérkezik a legeredményesebbnek. Kérdés lehet még az is, hogy a mi viszonyaink között vajon már egy ilyen irányú munka megszervezésének első fázisában a gépi adatkeresésre kell-e épitenünk, vagy elegendő volna ebben a fázisban egy olyan kartotékrendszer kiépitése,amely az igények fejlődésével és a lehetőségek növekedésével átdolgozható lesz akár a tizes, akár a kettes számrendszerben működő adatkereső gép által megkívánt követelmények szerint, Bármely megoldás mellett fognak dönteni majd az akkor erre illetékesek, a kutatást modernebb eszközökkel segíteni hivatott apparátus két alapvető kérdésben feltétlenül el fog térni a nálunk jelenleg általánosan alkalmazott, hagyományosnak mondható segédletrendszertől. A fond- és állagszintnél mélyebben fekvő adatokra mutató segédleteink /repertóriumok, áttekintő raktári jegyzékek, konspektusok, különböző jegyzékek/ szinte kivétel nélkül egy-egy fondhoz, állaghoz