Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Borsa Iván: Néhány gondolat a levéltárak feladatairól. • 1966. [LSZ 1966/2. 267-276. p.]

- 271 -bánnának elzárküzni a külvilágtól, a tudományos, a gazdasági és politikai élettől, ahogy azt feudális korbeli elődeik tették, sőt éppen ellenkezőleg arra törekszenek, hogy az általuk őrzött anyagot, amelynek köre ráadásul egyre növekszik, minél szélesebb rétegek részére hozzáférhetővé tegyék. — S ha a levéltárak nem is kivannak bezárkózni, va-Jim a levéltári anyag egyszerű őrzése és az érdeklődő kutatók részére tort-énő rendelkezésre bocsátása maradna egyetlen feladatuk, ahogy ez a polgári korszakban a történettudományi feladatok ellátása mellett is megvolt? Kétségtelen, hogy ez a feladat is igen sok tennivalót hordoz magában, s ha egy levéltár minden általa őrzött anyagot rendezettnek és az eddig kialakult általános gyakorlatnak megfelelő mértékben hozzáférhetőnek tud mondani, jelentős eredményt könyvelhet el. A magyar levéltárak a felszabadulás előtt e téren viszonylag alacsony szinvonalat értek csak el, amire talán az a legjellemzőbb, hogy a levéltári anyagnak sem leltárai, sem más, áttekintést nyújtó segédletei nem voltak, s igen tekintélyes volt a rendezetlen, hozzáférhetetlen iratanyag mennyisége. Levéltáraink a felszabadulás után éppen ebben a vonatkozásban produkáltak kimagasló eredményeket. Talán éppen a múlt nehéz örökségének az elmúlt 15-20 évben történt felszámolása, illetőleg a felszámolás érdekében tett erőfeszítések kötötték le oly mértékben figyelmünket és energiáinkat, hogy nem sikerült mindjárt a korszak kezdetén felismerni azt a merőben uj helyzetet, amelybe a levéltárak jutottak. Most viszont, amikor eredményekben gazdag korszakra tudunk visszatekinteni, s az Országos Levéltár most lezárult 5 éves tervének teljesítésével elérte azt a szinvonalat, amikor anyagának túlnyomó többségét rendezettnek mondhatja, az uj feladatok kitűzése időszerűvé válik. Ez nem jelenti azt, hogy az Országos Levéltárban a hagyományos feladatokat tekintve már nem volna tennivaló, hisz az iratanyag különböző csoportosításának lehetőségei és a segédletek eddig kialakult különböző fajtái még igy is szinte beláthatatlan feladatok sorát igényelhetnék. A levéltári munka legfontosabb rendezési és segédletkészitési feladatain túljutva, általánosan elfogadottnak vehetjük azt az elgondolást, hogy további cél a levéltári anyag jobb felhasználhatóságának biztosítása. Az álláspontokban ott jelentkezik eltérés, hogy ezt a célt milyen eszközzel lehet jobban elérni - a levéltári anyag további rendezésével /tárgyi csoportok kialakításával vagy nagyobb tárgyi egységek kisebb tárgyi csoportokra való bontásával/ avagy mélyebb szintű /egyes iratokra illetőleg adatokra mutató/ segédletek készítésével, netán a két módszer kombinálásával. Megjegyzendő, hogy a segédletkészítés álláspontjának képviselői rendszerint hagyományos levéltári segédletekre /név- és tárgymutató, regeszták stb./ gondolnak, s a segédleteket egy-egy fondhoz vagy állaghoz kivánják elkésziteni és a továbbiakban fondonként illetőleg állagonként kezelni. Ha e probléma megoldása érdekében tájékozódásképpen a külföld felé fordulunk, mindenek előtt arra a megállapításra kell jutnunk, hogy az általunk ismert levéltárak jelentős részében a segédletkészité;még hagyományos eszközökkel folyik. /A tárgyi átrendezés problémája sehol sincs előtérben, aminek a magyarázatát abban kereshetjük, hogy kevés or-