Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Borsa Iván: Néhány gondolat a levéltárak feladatairól. • 1966. [LSZ 1966/2. 267-276. p.]

- 2?0 -s az elmúlt évtizedben történeti tanszékek vezetőit nagyobb arányban adja az Intézet, mint azelőtt azt a levéltárak tették. A fent vázolt fejlődés ilyen világosan és egyértelműen csak az Országos Levéltár vonatkozásában állapitható meg. Felmerül az a kérdés, mi a helyzet a területi állami levéltárakkal. Az elmúlt két évtized e téren szintén mutat fejlődést, ha ez nem is mondható teljesen egyöntetűnek, világosnak és irányát tekintve véglegesneko A szűkebb-tágabb területi illetékességgel biró területi levéltárainknak a múltban is jutott és a jelenben is jut szerep a helytörténet müvelése terén* A polgári korszakban levéltáraink e tekintetben is mutattak fel komoly eredményeket /pl. Sopron megye és város/

0 A levéltárak azonban sem a múltban, sem a jelenben nem tudják ellátni mindazt a feladatot, amely az illetékességi területük történetének kutatásával összefüggő E feladatokból természetszerűleg részt vállaltak és egyre nagyobb mértékben vállalnak a terület múzeumai, továbbá a pedagógiai főiskolák is. Sajátos és egyúttal a legszínvonalasabb a fejlődés a Dunántúl délkeleti részén, ahol a Pécsen székelő Dunántúli Tudományos Intézet /a Tudományos Akadémia intézete/ e vidék helytörténeti kutatásának hivatott képviselője. —A területi levéltárak feladatait vizsgálva tehát más megállapításra kell jutnunk, mint az Országos Levéltár esetében. A területi levéltárak - talán a Dunántúli Tudományos Intézet illetékességi területén levő levéltárak kivételével - még nem jutottak el a fejlődésnek arra a fokára, amikor a helytörténeti kutatást feladatait megnyugtató kezekben tudva, minden erejükkel saját iratanyaguk felé fordulhatnak, hogy biztositsák annak minél sokoldalúbb és eredményesebb felhasználását. Az elmúlt negyedszázadnak e felvázolt fejlődési iránya nem sajátos magyar levéltári jelenség. Könyvtárainkban hasonló jelenségnek lehetünk tanúi az irodalomtörténet vonatkozásában, bár ott a kettéválás nem jelentett olyan fokú megrázkódtatást, mint a levéltárak esetében, mert a könyvtárak más irányú tevékenysége lényegesen kisebb arányú volt, mint a levéltáraké a történettudomány vonalán, A történetkutatás szervezeti különválása megtörtént a legtöbb szocialista országban és sok tőkés államban is, és ez a különválás sehol sem jelentette azt, hogy a levéltárak akár csak részben is megtartották volna előző kettős profiljukat és emellett alakultak volna meg a történettudományi kutató intézetek. Nem sajátosan magyar, hanem az európai társadalmi fejlődéssel együttjáró, szükségszerű fejlődési folyamatnak kell tehát tekintenünk, hogy a feudalizmus bukása után kialakult és a polgári korszakon végig vonuló levéltári feladatok az elmúlt negyedszázadban jelentősen - a levéltárak életét és feladatait tekintve korszakot jelölőén - megváltoztak. A felületes szemlélőben az a gondolat merülhet fel, hogy ha a levéltárak elvesztették a történettudomány terén játszott szerepüket, akkor a feudális kori viszonyok tértek ismét vissza. Ezt az álláspontot csak erőltetett, formális logikai okfejtéssel lehet ideig-óráig védelmezni, hisz senki sem gondolja ma, hogy a levéltárak olyan módon ki-