Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Schneider Miklós: A vármegyei levéltárnok ügyköre. • 1930. [LK 1930/1-2. 112-121. p.]
KISEBB KÖZLEMÉNYEK 113 kevésbbé nagy csoportot képezik a vármegyei közigazgatásban feltétlenül biztos megőrzést és külön elhelyezést igénylő, £ törvények, kormányrendeletek és vármegyei statútumok alapján a levéltárban elhelyezett okmányok, irat-, számadásgyűjtemények stb. A hivatalos iratoknak a levéltárban való elhelyezését az 1729. évi XXV. törvénycikk rendelte el. Ennek alapján történt mindenkor s történik valószínűleg ma is a régi iratoknak a levéltárban való elhelyezése. Meg kell emlékezni azonbian arról a körülményről, hogy míg így a XIX. század második felóig, a közigazgatás szervezetéből kifolyólag, az igazgatás minden terére vonatkozó iratanyag megőrzése biztosítva volt, a XIX. század második felében, az új hivatali szervek létesítése alkalmával, ezen új szervek hivatali működése folytán előálló iratok levéltári megőrzéséről intézkedés nem történt, pedig kétségtelennek látszik, hogy a vármegyétől most teljesen független hatóságok iratai között is Tan feltétlenül megőrzendő iratanyag. Ezidőszerint a vármegyei levéltár tehát csak a vármegye szerveinek iratanyagát veszi át, illetve kellene átvennie, mert az irattárak régi iratainak átadása sem történik meg mindenkor. Ilyen körülmények között feltétlenül bekövetkezhet az az eset, hogy történeti értékkel bíró, vagy közigazgatási szempontból nélkülözhetetlen s magánosok vagyoni érdekeit érintő iratok megsemmisülnek. Van ugyan belügyminiszteri rendelet a legutóbbi időből, mely szerint a levéltárak vezetői •a közigazgatás első tisztviselője által szigorúan utasítandók a selejtezési szabályok megtartására az említett esetek kiküszöbölése céljából, ez a rendelet a levéltárakban a szabályellenes selejtezést tehát megakadályozza, de azon eseteket, amikor az iratok megsemmisülése sub titulo selejtezés, a levéltáron kívül történik meg, nem küszöböli ki. Az irattárak iratainak a levéltárba való beszállításáról ugyanis a Vármegyei Ügyviteli Szabályzat (125.000/1902. B. M. sz. rendelet) olymódon intézkedik, hogy az időhatár megállapítását a törvényhatóság határozatára bízta. A törvényhatósági bizottságok talán nem is foglalkoztak minden esetben ezzel a kérdéssel s ha esetleg foglalkoztak, csupán az időhatárt jelölték meg, anélkül, hogy az átadás rendszeres eszközlését biztosították volna, önként értetődőnek látszik tehát, hogy a levéltárnok kötelessége volna az iratok átadását szorgalmazni, erre azonban a jelen körülmények között lehetősége nincsen. Levéltári Közlemények 8
