Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Schneider Miklós: A vármegyei levéltárnok ügyköre. • 1930. [LK 1930/1-2. 112-121. p.]

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 113 kevésbbé nagy csoportot képezik a vármegyei közigazgatás­ban feltétlenül biztos megőrzést és külön elhelyezést igénylő, £ törvények, kormányrendeletek és vármegyei statútumok alapján a levéltárban elhelyezett okmányok, irat-, számadás­gyűjtemények stb. A hivatalos iratoknak a levéltárban való elhelyezését az 1729. évi XXV. törvénycikk rendelte el. Ennek alapján tör­tént mindenkor s történik valószínűleg ma is a régi iratok­nak a levéltárban való elhelyezése. Meg kell emlékezni azon­bian arról a körülményről, hogy míg így a XIX. század má­sodik felóig, a közigazgatás szervezetéből kifolyólag, az igaz­gatás minden terére vonatkozó iratanyag megőrzése bizto­sítva volt, a XIX. század második felében, az új hivatali szervek létesítése alkalmával, ezen új szervek hivatali mű­ködése folytán előálló iratok levéltári megőrzéséről intézke­dés nem történt, pedig kétségtelennek látszik, hogy a vár­megyétől most teljesen független hatóságok iratai között is Tan feltétlenül megőrzendő iratanyag. Ezidőszerint a vármegyei levéltár tehát csak a vármegye szerveinek iratanyagát veszi át, illetve kellene átvennie, mert az irattárak régi iratainak átadása sem történik meg min­denkor. Ilyen körülmények között feltétlenül bekövetkezhet az az eset, hogy történeti értékkel bíró, vagy közigazgatási szempontból nélkülözhetetlen s magánosok vagyoni érdekeit érintő iratok megsemmisülnek. Van ugyan belügyminiszteri rendelet a legutóbbi időből, mely szerint a levéltárak vezetői •a közigazgatás első tisztviselője által szigorúan utasítan­dók a selejtezési szabályok megtartására az említett esetek kiküszöbölése céljából, ez a rendelet a levéltárakban a szabály­ellenes selejtezést tehát megakadályozza, de azon eseteket, amikor az iratok megsemmisülése sub titulo selejtezés, a levéltáron kívül történik meg, nem küszöböli ki. Az irattárak iratainak a levéltárba való beszállításáról ugyanis a Vármegyei Ügyviteli Szabályzat (125.000/1902. B. M. sz. rendelet) olymódon intézkedik, hogy az időhatár megállapítását a törvényhatóság határozatára bízta. A tör­vényhatósági bizottságok talán nem is foglalkoztak minden esetben ezzel a kérdéssel s ha esetleg foglalkoztak, csupán az időhatárt jelölték meg, anélkül, hogy az átadás rendszeres eszközlését biztosították volna, önként értetődőnek látszik tehát, hogy a levéltárnok kötelessége volna az iratok átadá­sát szorgalmazni, erre azonban a jelen körülmények között lehetősége nincsen. Levéltári Közlemények 8

Next

/
Thumbnails
Contents