Irányító és ellenőrző szervezetek

Gyenesei József: A magyar levéltári szervezet 1956-ban. • 2006. [LSZ 2006/3. 16-24. p.]

A magyar levéltárügy legfontosabb megoldandó feladatai Az SZKP XX. kongresszusát követően a magyar levéltáros társadalomnak is „szakmai helyzetértékelést" kellett tartania. A konkrét tények alaposabb tanulmányozásának szükségességét is hangsúlyozó „Hruscsovi" útmutatás nyomán a szovjet levéltárosok „önkritikát" gyakorolva feltárták a szocialista levéltárügy hiányosságait és problémáit. Magyar kollégáik hamarosan e téren is követték őket: „A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa fontos iránymutatásokat adott mind a kommunizmus, mind pedig a szocializmus építéséhez. Ezek az iránymutatások a levéltári munkák vonalán is értékesítendők. A XX. kongresszus levéltári területen jelentkező tanulságait széles körben kívánjuk megvitatni, hogy a beérkező vélemények és javaslatok felhasználásával kialakíthatók legyenek a levéltári munka jelen szakaszának legfontosabb irányvonalai." A LOK 1956. május 18-i, idézett leiratához csatolt referátum részletesen értékelte a hazai levéltárak korábbi években végzett munkáját, amely szerint a ,,körülményeinkhez képest" a levéltárakban a rendezés elfogadható ütemben haladt előre. A vitaanyag elismerte, hogy az egyes állagokat teljes egészükben ismertető alapleltárak elkészültek ugyan, ennek ellenére a segédletkészítés terén komoly lemaradást tapasztaltak. A referátum azonban leszögezte, hogy ez a tény a kutatók iratanyaggal történő ellátásában szerencsére soha nem okozott fennakadásokat. A beszámoló szerint problémát jelentett azonban, hogy megfelelő jogszabályi háttér hiányában a levéltárak nem tudtak szoros és állandó kapcsolatot kialakítani az iratképzőkkel. A mikrofilmezés szerepe kapcsán pedig leszögezte, hogy annak a jövőben nemcsak biztonsági célokat, hanem a belföldi kutatói igényeket is szolgálnia kell. A referátum hosszan értekezett az iratanyag hozzáférhetővé tételének legmagasabb formáját jelentő forráskiadás „sajnálatos elmaradottságáról". Az összefoglaló végül jelentős hiányosságként említette azt is, hogy az elmúlt években még kísérletek sem történtek a levéltártudomány elméleti fejlesztése. A dokumentum végül a magyar levéltárügy jövőbeni fő feladataként az iratanyag minden irányú (tudományos-kutatói, népgazdasági, államigazgatási és állampolgári célú) használhatóvá tételét jelölte meg. A LOK referátumra érkezett szakmai hozzászólások alapján összeállított tájékoztató röviden ismertette a második ötéves terv időszakára vonatkozó teendőket. Lényegében az ott leírtakat ismételte meg egy 1956 szeptemberében készített feljegyzés, amely A magyar levéltárügy legfontosabb megoldandó feladatai címet viseli. A LOK vezetősége által összeállított hivatalos jegyzet nyolc pontban összegezte a legégetőbb problémákat és ezek lehetséges megoldási módozatait. A dokumentum elsőként az iratkezelés és az irattározás terén tapasztalható hiányosságokra hívta fel a figyelmet. Megállapította, hogy az említett területen uralkodó „ferde szemlélet", valamint az iratkezelés feladatainak téves megítélése és lebecsülése „lazaságokra vezetett", amely fontos iratok lappangását, sőt elkallódását eredményezte, és ezzel komoly károkat okozott az államigazgatásnak, illetve a tudományos-történeti kutatásnak egyaránt. Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölését 11 MOLXIX-I-18-b. 86401-1-5/1956. LOK sz. 12 Tájékoztató a magyar levéltárügy második ötéves tervének főfcladatairól s ezek megoldása során várható problémákról. Levéltári Híradó, 6. évf. (1956) 2-3. sz. 3-7. 13 MOL XXXII. 7. Levéltárak jelentései és adatszolgáltatásai, tematikus adatgyűjtemények. 86401-1-11/1956. LOK sz. 18