Irányító és ellenőrző szervezetek

Lakos János: Jelentés a levéltári szakfelügyelet 2005. évi működéséről és ellenőrzési tapasztalatairól. • 2006. [LSZ 2006/1. 33-38. p.]

segédlevéltárosok, kezelök) számának 55-ről 67 főre (22%) emelését. Az e bekezdésben említett levéltárak azok, ahol a személyi feltételek összességében kielégítőek a jogszabályban előírt, 2002-től megszaporodott feladatok végzése szempontjából. Másrészt a létszámcsökkentést elszenvedő vagy létszámban stagnáló levéltárak esetében a személyi feltételek fokozódó elégtelenségét állapíthatjuk meg. Különösen romlott a helyzet azokban az intézményekben, amelyekben nagyarányú iratanyag-gyarapodás következett be (Baranya, Csongrád, Somogy megyei levéltárak, KSH Levéltára, MTA Levéltára). Külön kell szólni a Hadtörténelmi Levéltár, a KSH Levéltára és a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár személyi feltételeinek elégtelenségéről. A szakmai feladatok megfelelő ellátása egyre nehezebb ezekben az intézményekben. Hasonló mondható el az egyetemi levéltárak egy részéről. Eleve reménytelen normális szakmai működést elvárni ott, ahol csak egyetlen részfoglalkozású alkalmazott áll rendelkezésre (Magyar Iparművészeti Egyetem, Magyar Képzőművészeti Egyetem, SZIE Állatorvos-tudományi Kar levéltárai). Néhány intézmény esetében viszont jelentős létszámfejlesztés valósulhatott meg (Miskolci Egyetem, Semmelweis Egyetem, Szegedi Tudományegyetem levéltárai). Örvendetes, hogy a Pécsi Tudományegyetemen létesült levéltár két fős személyzettel kezdhette meg tevékenységét. A vizsgált közlevéltárakban dolgozó levéltár szakot végzett diplomások aránya a szakmai munkakörökben foglalkoztatott diplomások létszámán belül 31-ről 36%-ra növekedett. A 21 területi általános levéltár között azonban csupán öt olyan intézmény található, amelyben a levéltáros végzettségűek aránya eléri vagy meghaladja az 50%-ot (Bács-Kiskun, Baranya, Komárom-Esztergom, Pest megyei levéltárak és Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára). Különböző szintű képesítésű restaurátor 2000-ben 6, 2005-ben pedig 10 intézményben dolgozott, az összlétszámuk 16-ról 20 főre emelkedett. Növekedett a számítógépes szakemberek száma is (felsőfokú képesítésűeknél 11 -ről 17 főre, közép- és alsófokú képesítésűeknél 16-ról 18 főre). 2000-ben 17, 2005-ben 19 levéltárban tevékenykedett valamilyen szinten képzett számítógépes munkatárs. A kötelező számítógépes nyilvántartási rendszer miatt különösen negatív körülmény, hogy 2005 tavaszán még öt megyei levéltárban (Baranya, BAZ, Győr és Sopron, Komárom-Esztergom) nem alkalmaztak ilyen szakembert. Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált közlevéltárak személyi ellátottsága a levéltári törvényben, a 10/2002. (IV. 13.) NKÖM rendeletben és az állományvédelmi ajánlásban meghatározott feladatok elvégzéséhez — néhány területi levéltár, a városi levéltárak és néhány egyetemi levéltár kivételével — elégtelen, azért fejlesztésre lenne szükség. Enélkül és főleg esetleges létszámcsökkentés esetén a szakterületi alapvető feladatok és az „elektronikus közigazgatás" bevezetéséből adódó teendők ellátása komolyan veszélybe kerül. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a levéltári szakemberek megfelelő képzése megoldatlan, ezért e téren is mielőbbi intézkedésre van szükség. 2. Az illetékességi kört illetően 2004-ben feltárt problémák megoldásának helyzete A 2004. évi vizsgálat sok közlevéltárban feltárt olyan iratanyagokat, amelyek a levéltári törvény rendelkezései szerint más levéltár illetékességi körébe tartoznak, azonban a 35