Irányító és ellenőrző szervezetek

Balázs Péter: A Levéltári Tanács 1974. évi munkája. • 1975. [LSZ 1975/1. 257-263. p.]

lésével kapcsolatos kiadásokra ellátmányukat évi 4 000 000 forinttal megemelnék. Az évenkénti gyarapodás rendszeresen további milliókkal növelné a levéltarák költségeit. Nehezíti a kérdés megoldását, hogy még a minisztériumi iparvállalatok túlnyomó része is a tanácsi levéltárak gyűjtőköri illetékességébe tartozik, s ezáltal a gazdasági jellegű újab'bkori forrásanyag nagyobbik részét is e levéltáraknak kellene átvenniök. A fenti összegek azonban a tanácsi levéltárak részére nincsenek biztosítva, s így ezek a felbecsülhetetlen ügyviteli és gazdaságtörténeti értékű iratok előbbutóbb veszendőbe mennek. A hozzászólások mindenekelőtt az iratany^a^ jelenlegi őrzési körülményeiből és sajátos jellegéből adódó gyakorlati kérdéseket világították meg. A vállalati jellegű anyag pontos felmérése is nehézségekbe ütközik, hiszen nem egy helyen az iratok földön kupacolva várják további sorsukat. Többen hangoztatták, hogy a levéltári érték megállapításánál a mércét szorosabbra kell fogni, s a belső ügyvitelben, valamint a vállalat és irányító szerve, továb.bá a vállalat és telephelyei viszonylatában a tükröződő iratokat bátrabban kell selejtezni. Mindezen szakmai jellegű feladatok megoldásának tökéletesítésére vonatkozó további lépések azonban nem befolyásolják lényegesen a fő problémát, azaz a vállalati iratok levéltári átvétele elé tornyosuló akadályok elhárítását . Ennek kapcsán szó esett a volt Központi Gazdasági Levéltár 1962-ben történt megszüntetésének körülményeiről. Mivel e levéltár feladatainak jelentős részét a Magyar Országos Levéltár és az Uj Magyar Központi Levéltár látja el, visszaállítására nincs reális lehetőség. A tanácsi levéltárakra nehezedő terhet a Levéltári Igazgatóság az által kívánta könnyíteni, hogy a levéltári törvény rendelkezései módot adnak a nagyobb vállalatoknak irataik szaklevéltárban való továbbőrzésére . Sajnos, a vállalatok nem élnek ezzel a lehetőséggel . Mivel azonban a fentebb említett összegek a tanácsi levéltárak részére sem a tanácsi, sem központi költségvetésből aligha biztosíthatók, a hozzászólók többsége a megoldást abban az irányban kereste, hogy a nagyobb vállalatokat - a levéltári törvény vonatkozó rendelkezésének módosításával - kötelezni kellene saját, illetve több vállalatot egy-egy területi egységre vagy szakágazatra épülő szaklevéltár létrehozására és fenntartására. Indokolt esetben a vállalat e kötelezettségét az iratanyagát átvevő levéltárnak juttatandó hozzájárulással megválthatná. Ugyanakkor a felszólalók annak fontosságát is hangsúlyozták, hogy az ágazati főhatóság a levéltárakra háruló feladatoknak megfelelően a kulturális ágazaton belül is kezelje kiemelten a levéltárügyet. Magyarország azon kevés európai ország közé tartozik, ahol az utolsó harminc évben egyetlen levéltár sem épült. Valamennyi felszólaló támogatta a referátumnak azt az elgondolását, hogy létre kellene hozni a gazdasági levéltári anyag dokumentációs központját. E dokumentációs központ -akár az Uj Magyar Központi Levéltár, akár a Fővárosi Levéltár 262