Irányító és ellenőrző szervezetek

Balázs Péter: A Levéltári Tanács 1974. évi munkája. • 1975. [LSZ 1975/1. 257-263. p.]

ponti bizottságának márciusi határozata alapul szolgál arra, hogy a magyar levéltárak ezt a kérdést az általános közművelődési koncepció keretein belül vizsgálják meg. Több felszólaló hangsúlyozta a külföldi tapasztalatok, rendszeres gyűjtésének és hazai alkalmazhatóságul?: megvitatásának szükségességét. E tapasztalatokat mind a közművelő munka módszereinek, mind a technikai-személyi feltételek biztosításának vonatkozásában hasznosítani kell. A levéltári közművelő munka jellegét illetően a hozzászólók a tervezetben foglaltakkal általánosságban egyetértettek, k forrásbázis kiegészítése, a helytörténetírást különösen segítő kutatási segédletek készítése, a helytörténet és üzemtörténet tudományos szintű művelése, a forráspublikációk, a reprodukciók sokoldalú (iskolai, kiállítási stb.) felhasználása azok a sajátosan levéltári területek, amelyekkel a szakterület a közművelődést legeredményesebben, sőt hézagpótlóan szolgálhatja. A. vita során sok szó esett a levéltári anyag kiállítási felhasználásáról. Bár a kizárólagosan, vagy elsődlegesen levéltári anyagra épülő kiállítások létjogosultságát senki sem tagadta, mégis általános volt az a vélemény, hogy a kiállítások hatásosságát a múzeumi, levéltári és könyvtári anyag komplex felhasználása nagymértékben fokozza. Ennek érdekében az érdekelt intézmények gyümölcsözőbb együttműködésére kell törekedni: a kiállítások bázishelyei a múzeumok (ezek rendelkeznek megfelelő kiállítási helyiségekkel és megfelelő gyakorlati ismeretekkel), ugyanakkor a többi érdekelt intézménynek bedolgozó helyett társrendezővé kell válnia. A levéltárak közművelődési gyakorlatában felbukkannak periférikus jelenségek (pl. honismereti mozgalom és krónikaírás patronálása stb.) is . Többen szóvátették, hogy bár ezen feladatok ellátása elsősorban helyi adottságok függvénye, mégis a mindennapi "aprómunka" helyett a levéltáraknak a módszertani kérdések kimunkálását és ismertetését kell vállalniuk . Az iskolai történelemoktatás támogatása a levéltárak közművelő munkájának eddig is egyik legeredményesebb területe volt (helytörténeti olvasókönyvek, reprodukciók, szakkörök stb.). Egyes felszólalók rámutattak arra, hogy az iskolák részéről jelentkező igények kielégítése elől annál kevésbé lehet elzárkózni, mert külföldi tapasztalatok is arra engednek következtetni, hogy a levéltárak e munkájukhoz az illetékes oktatási irányító szervektől és az intézményektől támogatást várhatnak. A levéltárak közművelési munkájának jellege mellett többször visszatérő kérdésként szerepelt e feladatok időigénye, illetve más levéltári munkákhoz viszonyított aránya. A hozzászólásokból kiderült, hogy jelenleg a levéltárienntartók teljesítőképességüket meghaladó mértékben közművelési feladatokkal nem terhelik meg a levéltárakat, sőt a feladatok kijelölésénél a legtöbbször a levéltárak a kezdeményezők, k statisztikai adatok több évre visszamenő vizsgálata 260