Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések
Mózessy Gergely: A magyarországi egyházi levéltárak helyzete, problémái és fejlesztési elképzelései. LSZ 61. (2011) 2.
A magyarországi egyházi levéltárak helyzete. tatja az alkalmazotti létszám szinten tartása, amely például az egyházi könyvtárakra ugyanekkor nem volt jellemző. Hozzá kell tennünk: a levéltárakban nem volt hova hátrálni, nem lehetett leépítésekben gondolkodni - hiszen eleve minimál-létszámmal működtek az intézmények. A támogatás csökkenése óhatadanul a szakmaiságot gyengítő tendenciát generált. Elmaradtak a szükséges létszámfejlesztések - miközben a feladatok sokasodtak. A fenntartó pedig joggal várta el, hogy az az intézmény, melyre immár kimutathatóan sokat költött (gyakorta immár többet, mint az állam) most már számára produkáljon valamit (kiadványok, kiállítások, közművelődés, reprezentáció terén). A fenntartói célok azonban sokszor egyáltalán nem esnek egybe az intézmények szakmai céljaival. Gyakorta irattári munkát, házi-történészséget hárítanak a levéltári alkalmazottakra, rosszabb esetben már csak a levéltári munka határterületének is csak nehezen nevezhető tevékenységeket. Jelen helyzetben már nem lehet kitérni ezen megbízások elől. A civil szakma pedig furcsállva tekint az egyházi levéltárak hitbuzgalmi jellegű aktivitására. Összegezve: az egyik legnagyobb problémának azt tekinthetjük, hogy nem szakmai normatíva alapján történik támogatás összegének meghatározása és elosztása; s a pénz útja is közvetett a levéltárakig. 1. 2. A közgyűjteményi támogatást kiegészítő miniszteriális pályázat Az alaptámogatás drasztikus csökkenésének hatására az egyházi gyűjtemények — különösen a jobb lobbyerővel rendelkező könyvtárak - határozottan reagáltak. Tiltakozásuk - benne a Reneszánsz Év rendezvényeinek bojkottjával való fenyegetés - átvitte a média ingerküszöbét. Ennek hatására, mintegy kárpótiásként 2008-ban „Reneszánsz Ev — megújuló gyűjtemények" címmel az OKM pályázatot írt ki az egyházi gyűjteményeknek. Mivel az ennek révén szerzett bevételek plusz feladatok, plusz vállalások finanszírozását szolgálták, az alaptámogatáson esett csorbát alapvetően nem tudták kiküszöbölni. A pályázat összességében mégis hasznos volt, sok esetben rég húzódó infrastrukturális fejlesztések váltak elérhetővé általa. A korabeli ígéretek ellenére e támogatás sajnos csak egyszerinek bizonyult, noha az egyházi gyűjteményeknek speciális helyzetükből fakadóan nagy szüksége lenne olyan speciális pályázatokra, melyeken egymással mérettetnek össze, s nem a civil intézményekkel kell versengeniük. 1. 3. „Nyilvános magánlevéltári" pályázat Kifejezetten az egyházi levéltárak számára1 1 egy pályázati forma létezik: az ún. nyilvános magánlevéltári pályázat, melyről az 1995. évi LXVI. (levéltári) törvény 34/C§-a rendelkezik. A törvény kimondja: > r A nyilvános magánlevéltárban őrzött anyag 1 folyóméterére vetített költségvetési támogatás mértéke nem lehet kevesebb, mint az általános levéltárakban őrzött anyag 1 folyóméterére az adott költségvetési évet két évvel megelőző esztendőben jutó működési kiadás — intézményi működési bevételekkel csökkentett - összegének 25%-a." Ezzel szemben: a./ E pályázat keretösszege éveken keresztül tartósan 20 millió forint volt. Az egyházi levéltáraknak nem volt lehetőségük arra, hogy ellenőrizzék a más típusú levéltárakra vetített állami támogatás mértékét. Egy ezzel kapcsolatos számháborúba nem akart senki kezdeni, hiszen a fenntartók számára sokkal relevánsabb mértékű oktatási normatíva esetében is az derült ki, hogy az állam úgy számol, ahogy épp akar. (Abban a kérdésben végül az Állami Számvevőszék az egyhá-11 Valójában ezen is indulhatnak alapítványi és pártlevéltárak is. 57
