Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Mózessy Gergely: A magyarországi egyházi levéltárak helyzete, problémái és fejlesztési elképzelései. LSZ 61. (2011) 2.

Mó^essj Gergely 1. A levéltárak állami támogatásának formái, problémái A Magyar Állam - abból a megfontolásból, hogy az egyházi levéltárakban őrzött levéltári anyag az egyetemes magyar kulturális örökségnek és Magyarország történelmének integráns része - az egyházi levéltárak fenntartásához hozzájárul. Ezért cserében nyilvánosságot, kutathatóságot, szakmaiságot követel meg, amelyet a szakfelügyelet útján ellenőriz. Ezt a katolikus egyház viszonylatában az ún. Vatikáni Szerződés, más felekezetekkel az ennek mintájára kötött kétoldalú szerződések rögzítik. Ez a szemlélet pozitív és előremutató, mindenképp megőrzendő. Ki kell azonban jelenteni, hogy az államnak az egyházakkal kötött megállapodásaiban rögzített „az állami intézményekhez hasonló finanszírozás" elve a gyakorlatban nem valósult meg. Az egyházi levéltárak a rendszerváltás óta mindmáig alulfinanszírozottak a civil szféra közgyűjteményeihez képest is. 1.1. Alapfinanszírozás - Az egyházaknak juttatott közgyűjteményi támogatás a./ Az állami támogatás mértékének változása csak 2002-ig követte az inflációt. 2003-2005 között gyakorlatilag stagnált, miközben reálértéke sokat veszített. Majd 2006 és 2008 között két lépcsőben összesen 60%-kal csökkent. (Lásd a melléklet adatait.) Ezek a folyamatok alapvetően ellentétesek voltak az egyházakkal kötött megállapodások szellemével. b./ A támogatást az állam az egyes felekezetek egészének adja, amelyek saját belső fórumaikon döntenek annak szétosztásáról a fenntartók között. - Ennek szempontjai valójában ismeredenek a szakma előtt. Nem az intézmények adottságai, hanem az egyes fenntartók egyházon belüli súlya határozza meg az arányokat.1

0 - Sok esetben maguk a levéltárvezetők, levéltári alkalmazottak sem tudják, hogy a fenntartójuk pontosan mekkora támogatást kapott az intézménye(i) számára. c./ E támogatás ,gyűjteményi" jellegű, tehát a levéltárügy finanszírozása mellett a könyvtárak és múzeumok céljait is szolgálja. A szakterületek sajátosságai és jellege miatt csak igen kis hányada jut a levéltárakra: a könyvtárak többnyire nagyobb alkalmazotti létszámmal működnek, a múzeumok szakmai kiadásainak mértéke és rezsije magasabb a levéltárakénál. E látványosabbnak ható területek a fenntartói költségvetésben többnyire felülreprezentáltak. d./ Az egyházak törvényileg garantált autonómiája miatt az államnak nincs lehetősége a támogatás felhasználását részleteiben ellenőrizni. (A levéltárak zöme az egyházi központokban fekszik, így a fenntartó például akár egy püspöki palota rezsiköltségére is fordíthatná a támogatást.) e./ Különös veszély, hogy mind a levéltárfenntartók, mind a politikai elit képviselői a közgyűjteményi támogatást egyházjinanszírozási kérdésként kezelik. Jól mutatta ezt, hogy amikor a szakmai lobbi nyomására a támogatás keretösszegében pozitív változás áll be, az más egyházfinanszírozási sor (hitéleti támogatás) kárára történt. E szemlélet ellentétben áll a szakmai szempontokkal. f./ Az állam mindig is a gyűjtemények fenntartásához való „hozzájárulás''-ról beszélt, ám az egyházi fenntartók a 2005-ös megszorításokig úgy kezelték a támogatást, mint amiből a gyűjteménynek meg kell élnie. Az egyházak valójában a megszorítások idején váltak a szó szoros értelmében fenntartóvá: többségében kipótolták az intézmények költségvetésének hiányait. Ezt mu-10

A helyzetre jellemző a megszorítások első évéből származó katolikus értékelés: a támogatás , jelenleg [2006] az egyházmegyei (püspöki) intézmények számára az alkalmazottak bérét és járulékát fedeti (tehát a rezsit és a szakmai kiadásokat már nem!); főegyházmegyei (érseki) intézményeknél a szükségesnek látszó szakmai kiadások egy csekély hányadát is; szerzetesi intézményeknélpedig korábban is elégtelen volt a működtetéshez;" A 2008-as megszorítások után pedig már a béreket és járulékaikat sem fedezte az állami támogatás. Vö.: Mózessy Gergely: A 38%-os támogatás-csökkenés hatása a katolikus levéltárakra. In: Levéltári Szemle, 2006/3. 86-89. 56