Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bana József: A városi levéltárak helyzete. LSZ 61. (2011) 2.

Ba n a ] ó^s ef Európai Unió szellemiségéhez, kulturális hagyományaihoz a szubszidiaritás elve alapján illeszkedik a települési levéltárak létrehozása, sőt azt tanácsolják, hogy csak olyan települést lehessen várossá nyilvánítani, amely rendelkezik saját levéltárral. Ez érthető is, hiszen a közösség tulajdonát képező iratoknak identitást megőrző és jogbiztosító szerepük van és azoknak a legjobb és legcélszerűbb helye a létrehozó iratképző szerv, illetve a városi közösség kezében van. Ez az identitás megőrzése és a helyi gyors, ügyintézés miatt is indokolt. A települési önkormányzatiság része a levéltár fenntartásának lehetősége, egyben az általa őrzött köziratok helyben biztosított nyilvánossága, s ez nem vehető el tőlük, a fenti elvek sérelme nélkül. A jelenlegi kulturális fejkvóta felsorolásában ugyan szerepel a levéltár, de semmilyen módon nem állapítható meg, hogy ebből mi is lenne az, az összeg, amelyből a levéltár működtethető. Ráadásul azok a városok, amelyek levéltárat tartanak fent, ugyanannyi létszámra lebontott öszszeget kapnak az államtól, mint azok, akik levéltárat egyáltalán nem tartanak fenn. így a városi levéltárak kiiktatását követően nincs átcsoportosítható összeg az amúgy valóban nehéz helyzetben lévő megyei levéltárak számára. Évi 130 millió Ft-ra tehető a négy városi levéltár összköltségvetése, tehát ez az az összeg, amellyel a négy város a saját levéltárügye megtámogatásával tehermentesíti a megyei levéltárakat és az országos költségvetést. Úgy gondoljuk, hogy nem elég a levéltárak és általában a vidéki közgyűjtemények működését, finanszírozását újra gondolni, hanem a történetileg kialakult struktúrát feladatköreinek és a kormány által szándékolt közigazgatási reform szerencsés találkozásának megfelelően együtt kellene kezelni és a régi-új célszerű intézményeket kifejleszteni. A 2007. évben az Oktatási és Kulturális Minisztérium Levéltári Kollégium által elkészített és szakmailag jóváhagyott tanulmány szerint: „Valamennyi megyei jogú várost, valamint levéltár fenntartásra képes várost ösztönözni kell önálló levéltár létesítésére." Javaslat a települési levéltárak további szerepére A települési önkormányzati (városi) levéltárak beolvasztása a területi levéltárakba, vagy továbbiak alapításának akadályozása, azért nem lenne szerencsés döntés, mert ezzel lemondanánk az önkormányzatok által a levéltárügyre fordított önkéntesen vállalt plusz anyagi eszközökről, amelyet helyettük központilag kellene pótolni, sőt fenntartási és járulékos költségek (bérleti díj, azonnali raktárbővítés stb.) jelentős többletkiadással terhelnék az államot és a megyei önkormányzatokat. Továbbá szembe mennék a szubszidiaritás elvével, a települési önkormányzatok azon nemzetközi chartában rögzített jogával, hogy saját irataik felett rendelkezzenek, azok ellátására intézményt alapítsanak és polgárait gyorsan és helyben szolgálják ki (lásd: Ausztria, Németország stb.). Szükséges a levéltári törvényt és az önkormányzati törvényt úgy módosítani, hogy legalább a megyei jogú városokat ösztönözze saját pénzügyi forrásaikra támaszkodva, saját tulajdonú, illetve illetőségi körükbe tartozó irataiknak települési levéltárat alapíthassanak a tervezett új struktúra szakmai felügyeletének rendszerébe illesztve. A szakmai feltételek, és a fenntartási körülmények előírásával szabályozni lehet az intézmények alapítását, egyben garantálni kell a településeknek az általuk az intézménybe fektetett anyagi javak saját tulajdonban maradását. A városi levéltár igazgatóját az önkormányzat javaslatára (több pályázó is jelölhető lenne) az ágazati miniszter hozzájárulása után az önkormányzat közgyűlése (képviselő-testülete) választaná meg. 54