Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések
Gyenesei József: Új levéltári részleg Baján. LSZ 59. (2009) 1.
GYENESEI JÓZSEF ÚJ LEVÉLTÁRI RÉSZLEG BAJÁN A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárának ötödik telephelyét jelentő Bajai Részleg megnyitóját ez év március 5-én rendezte meg intézményünk Baja önkormányzatával közösen. Az ünneplésre az egykori törvényhatóság iratainak hazaszállítása adott okot a város helytörténészei, kutatói, a megye és a település vezetői, valamint levéltárunk szakemberei számára. Alábbiakban az új szervezeti egység hivatalos átadásáig vezető hosszú út legfontosabb állomásairól szólnék röviden — kitérve természetesen az itt elhelyezett iratanyagok vázlatos ismertetésére és azok forrásértékére is —,1 majd az átadási ünnepség legfontosabb momentumait elevenítem fel. Baja, Pécs, Kecskemét, Baja Néhány 16. század végi családi oklevéltől eltekintve az egykori török hódoltsági területen fekvő Baja levéltári anyaga az 1724. esztendőtől kezdődik: ettől az évtől maradtak fenn ugyanis a város igazgatásával kapcsolatos jegyzőkönyvek. A város levéltárának működésére vonatkozó legkorábbi feljegyzések egyike arról tudósít, hogy a település szószólójának tisztségét betöltő Pallavity József 1798-ban az egyre nagyobb mennyiségben keletkező iratok lajstromba vételét sürgette. Három évtizeddel később az irományok már olyan mértékben szaporodtak meg, hogy a városnak engedélyt kellett kérnie földesurától levéltárnok alkalmazására. Erre végül is csak 1846-ban került sor, amikor a közgyűlés titkos szavazással megválasztotta Mikolevits Alajos első írnokot az említett tisztségre. A későbbi időkben az irattermelődés további növekedése központi irattár mellett úgynevezett fióklevéltárak berendezését is szükségessé tette — a városi bérházban, a városmajori udvarban, a tűzoltólaktanya padlásán és a városi múzeumban. A levéltár szakszerű kezelésének kérdése, a szétszórt és rendezedenné vált iratanyag egy részének rendezése, selejtezése azonban lényegében csak az 1940-es évekre oldódott meg.2 A levéltárakról szóló 1950. évi 29. számú törvényerejű rendelet előírásai alapján Baja város levéltárának kb. 1000 iratfolyóméternyi anyaga is állami kezelésbe került, majd 1952-ben a Levéltárak Országos Központjának rendelkezése nyomán azokat — a kerületi levéltárak felállítására vonatkozó elképzelések megvalósításának megfelelően — vagonokban a Pécsi Allami Levéltárba szállították.3 A bajai iratoknak a baranyai székhelyen történő elhelyezése mellett érvként szolgáltak Bajának a Dunántúllal fenntartott szoros történelmi, kulturális és gazdasági kapcsolatai, Pécs könnyű vasúti megközelíthetősége, illetve nem utolsósorban az ott szükséges mennyiségben rendelkezésre álló levéltári férőhely is.4 A bajai irategyüttesek 1 A bajai fondok rövid bemutatásához segítségként szolgált a város iratait Baján, majd a Pécsi Állami Levéltárban is kezelő, rendező és jegyzékelő Kopasz Gábornak az anyagról írt ismertetője: KOPASZ, 1965, valamint KOPASZ, 1954. 2 A tanácsi, a közigazgatási bizottsági, a kapitányi, a kihágási, az árvaszéki, a városi törvényszéki és a községi bírósági iratok körében a polgármester 1932-ben nagy selejtezést hajtatott végre. KOPASZ, 1965. 49. 3 A kerületi levéltárak felállításáról a 1950. évi 29. tvr. rendelkezett. Ezek végül nem jöttek létre, csupán a megyei és városi levéltárak összevonása történt meg. A megyei beosztásra épülő közlevéltári hálózat a 864-0111/1952. К. M. rendelet révén jogszabályi elismerést nyert. A szállításra vonatkozóan: BÉLAY, 1952. 4. sz. 76. 4 KOPASZ, 1965. 6. A szerző Baja dunántúli kapcsolataira példaként az 1921-ben fennállott Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot, illetve Bajának a pécsi tankerületi főigazgatósághoz tartozását említi. Levéltári Szemle, 59. (2009) 1. sz. 55-17.
