Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bikki István: A magyar levéltárügy szervezete, 1950–1968: rövid áttekintés. • 1991. [LSZ 1991/4. 53-71. p.]

BIKKI ISTVÁN A magyar levéltárügy szervezete 1950—1968 (rövid áttekintés) Bevezetés A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. te. általános indokolásában is találhatunk már utalást a Lenin vezette Népbiztosok Tanácsa által 1918. június l-jén kiadott és a levéltárügyet szabályozó rendeletre. E rendelet az állami iratok összességét népi tulajdonná nyilvánította és egyidejűleg létrehozta az egységes állami levéltári fondot. A dekrétum megszületésének idején a gazdasági szervek iratai nem képezték az állami levéltári fond részét. A gazdaság szocialista átalakítása, a gazdálkodó szervek majd összességének állami tulajdonba vétele után az állami vállalatok, mint állami szervek lettek részei az egységes állami levéltári fondnak. A magyar gazdaságban létrejött államosítások nyomán már Magyarországon is elterjedhetett az a nézet, miszerint a gazdasági szervek, mint az államosított gazdaság részei, állami szervként, az állami levéltárak gyűjtőkörébe tartoznak. Az 1947-es törvény még az 1918-as szovjet értelmezésnek megfelelően intézkedett a nem állami szervek iratainak védelméről, a közérdekű magánlevéltár jogintézményét használva. A közérdekű magánlevéltárrá nyilvánított levéltárak anyagában azonban nemcsak a kiemelkedő fontosságú ipari és kereskedelmi vállalatok, hanem a magánjellegű egyesületi, társulati és a családi, személyi levéltárak anyaga is belekerülhetett. Bár az 1950-es levéltári tvr. a nemzeti érdekű magánlevéltár fogalmába gyakorlatilag az 1947-ben elképzelt szabályokat emeli át, a (párt)államosított politikai rendszer egyre erőteljesebb kiépítése eredményeként csakis a kiterjesztő értelmezésnek lehetett létjogosultsága. Az 1950. évi 29. sz. alatt kihirdetett levéltári tvr. átvette ugyan az állami kerületi levéltárakról szóló részt, de az 1947-es tc.-vel ellentétben, kötelezővé tette azok felállítását, s egyidejűleg megszüntette a helyi-területi önkormányzatok mellett szervezett levéltárakat. Az 1947. évi XXI. te. liberálisabb szabályokat állapított meg a káptalanok és konventek által őrzött hiteleshelyi országos levéltárakkal kapcsolatban, hiszen nem kívánta államosítani azokat. A levéltári te. által létrehozni kívánt Országos Levéltárügyi Tanácsot nem alapították meg és a levéltárak országos főfelügyelőjét is csak 1949-ben nevezték ki.

1 Az 1950-es levéltári tvr. kihirdetésével a 47-es te. hatályosulásának problémái lekerültek a napirendről. Az új levéltári tvr. megalkotását azonban nem az előző jogszabály végrehajtásával kapcsolatos problémák, nehézségek okozták. Az 1947. évi XXL te. a korabeli hivatalos felfogás szerint, polgári reformista megoldásokat tartalmazott. Ezzel szemben „Az új levéltári törvényerejű rendelet intézkedései lehetővé tették, hogy a levéltárügy területén is bekövetkezhessek a fordulat, amely szakítva a polgári szemlélettel, megadta a levéltáraknak a lehetőséget, hogy meginduljanak a szocialista típusú levéltár-53