Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések

Balázs Péter: Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezése 1939-ben a magánlevéltárak helyzetének rendezésére: dokumentumok az 1947. évi XXI. tc. előkészítésének történetéhez. • 1990. [LSZ 1990/3. 52-65. p.]

javaslattal lépett fel, hogy azok felügyeletére állítsanak fel állami levéltári felügyelőségeket, amelyek az Országos Levéltárnak legyenek alárendelve. 1897-ben az állami költségvetés tárgyalásakor folyt le hosszabb vita levéltárügyünkről. A kérdésről Eötvös Károly, Thaly Kálmán képviselők, Latkoczy Imre államtitkár és Perczel Dezső belügyminiszter szóltak, itt-ott érintve a magánlevéltárak ügyét is. Eötvös Károly szükségesnek tartotta, hogy „az országban létező összes iratokról egy egyetemes, öszszehamgzó katalógus készíttessék és az a sajtó útján a nyilvánosságra hozassék", Schőnherr Gyula pedig a „Magyar Könyvszemlédben közreadva e felszólalásokat, bevezetőleg hangoztatta, hogy „figyelemmel kell lennünk a magánkezekben levő óriási anyagra is, a családi levéltárakra, a tudósok és amatőrök oklevélgyűjteményeire; sőt ha a bizonytalan sorsot tekintjük, amelyeknek az ily magántulajdont képező iratok ki vannak téve, elsősorban és a legsürgősebb szükségként azok biztosítását kell a levéltári ügy rendezése feladatának tekintenünk". Schőnherr a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályában kívánta a családi levéltárak „biztos menedékéét megjelölni, nyilvánvaló azonban, hogy az állam rendelkezési jogainak a családi levéltárak fölé való kiterjesztésével nagy szerephez jutottak volna a szakkörök elképzeléseiben élő kerületi állami levéltárak, amelyek eszméjét Sváby Frigyes és Csánki Dezső 1891-be.n a Századok hasábjain tárgyalták. Hóman Bálint azonban még napjainkban is csak azt állapíthatta 'meg, hogy a „vidéki levéltárak állami felügyeletének rendezése és a kerületi levéltárak kiépítése irányában jóformán semmi se történt". Ugyanekkor Szekfű Gyula a magánlevéltárakról azt írta, hogy az ilyen levéltárak „változó tulajdonosainak változó hangulatától függetleníteni lehetne a kutatást, ha a levéltári anyag, külföldi imintára, a műemlékek, illetve műkincsek kategóriájába soroztatnék s megőrzésére, fenntartására s használhatására a törvényhozás befolyást adna valamely szakhatóságnak, a Győjtemény Egyetemnek vagy az Országos Levéltárnak". Azóta az Országos Levéltár által 1923-ban megindított „Levéltári Közlemények"-ben a magyar levéltártudománynak saját folyóirata van, ennek hasábjain levéltárnokok részéiről is többször szóvá tétetett a magánlevéltárak ügyének kérdése. Az elmúlt évtizedek alatt az Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeumnak utóbb vele egyesített levéltári osztálya számos nagy és kis családi levéltárt vett kezelésbe vétel, ajándék vagy letét címén, ez a mozgalom azonban nagy eredményei mellett sem tudja a kérdést nyugvópontra juttatni. Amikor a kérdés ma újból felvetődik, megoldásánál már sok tapasztalatra és külföldi analógiára lehet támaszkodni.

8 A tervezet Nem kétséges, hogy azok az indokok, amelye,k szakköreinket hét évtized óta levéltárügyünk rendezésének és a levéltárvédelem intézményes kiépítésének sürgetésére ösztönözték, ma is fennállanak, sőt a szüntelen szerzett tapasztalatok, másrészről pedig a külföldön itt-ott már testet öltött törekvések példái a rendezést fokozott erővel sürgetik. A rendezés azonban aligha szorítkozhat csupán a magánlevéltárakra. Ma ugyanis csupán az állam központi hatáságainak iratai azok, amelyeknek bizonyos idő elteltével levéltárba való szállítása és azontúl levéltári kezelése tekintetében törvényes rendelkezések állanak fenn (1934. évi VIII. te), és a nem állami közhatósági szervezetek közül csupán a törvényhatóságok és a volt hiteles helyek azok, amelyek levéltárainak fenntartása és kezelése törvényes, ámbár megfelelően magát a fenntartást sem biztosító szabályokon nyugszik. Minden egyéb közhatóság szabadon rendelkezik iratanyagával, egyedül saját szempontjai szerint tartja meg azt, vagy selejtezi ki, s ennek az iratanyagnak levéltári kezelése bármennyi idő eltelte után sincs biztosítva. Nyilvánvaló, hogy visszás volna a magánlevéltárak tekintetében az államnak beavatkozást biztosítani akkor, ha legalább egyidejűleg a közlevéltárakban és közirattárakban fekvő iratanyag védelmére megfelelő törvényes szabályok nem hozattatnának. A levéltárak védelméről a vallás- és közakt. miniszter úr őnagyméltósága megbízásából készített törvényjavaslat tervezete a magyar levéltárvédelem egész kérdésére kiterjeszkedik, és így a 'magánlevéltárak állami védelméről szóló rész a tervezetnek csupán egyik, a negyedik fejezete. Azok a rendelkezések, amelyek e fejezetben foglaltatnak, a magántulajdon elismerését össze kívánják egyeztetni a levéltárak anyagához, mint történeti forráshoz fűződő közérdek jogaival. A magánlevéltárakról szóló fejezet első szakasza — az egész tervezetben a 18-ik — meghatározza a magánlevéltár fogalmát, hogy így a jogbizonytalanság elkerül-60