Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések
Keresztes Csaba: „A püspök nagy tisztelettel beszélt a levéltárosokról és a levéltári munkákról”. Az egyházi levéltárak állami reformja 1969-ben. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 33. (2021) 1–2:133–158.
142 Keresztes Csaba elegendőnek tartjuk a már fentebb említett segédletek elkészítését, amelyek alkalmasak arra, hogy egy bizonyos fond 50-100 csomójából a kutatónak esetleg csak 3-4 csomót kelljen átnéznie”). A levéltárban jelentkező kutatóknak csak kb. 10%-a volt tudományosnak nevezhető kutató, nagyobb részük az őseik sárospataki kollégiumi tanulmányai igazolását kérték.48 48 MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-94272-1969. (109. doboz) 49 Mályusz Elemér (1898-1989), történész. 1947-től 1969-ig az Országos Evangélikus Levéltár vezetője. 50 Mályusz munkájáról lásd Böröcz Enikő: Az Evangélikus Országos Levéltár (Budapest) kéziratkatalógusa. 1850 előtti kéziratok. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 1993. 10-11, 13-15. 51 Káldy Zoltán, Dr. (1919-1987), református lelkész. 1958 és 1987 között a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. 52 Ordass Lajos (1901-1978), evangélikus lelkész. 1945-től 1950-ig a Bányai Egyházkerület püspöke. 1948 és 1950 között koholt vádak alapján börtönbüntetést szenvedőhöz 1956 és 1958 között a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, ekkor eltávolították, és visszavonult a közélettől. 53 MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-94334-1969. (109. doboz) Az Evangélikus Egyház A kisebbik protestáns egyház - az állam szempontjából - rendben tartotta a levéltárait. A legjelentősebb és legrendezettebb állapotú az Evangélikus Országos Levéltár volt, melynek Mályusz Elemér49 volt a levéltárosa. A minisztérium előadója e levéltárat is meglátogatta az év folyamán, és a rendezettség láttán50 a püspökség felé dicséretet fogalmaztak meg. Az evangélikusok, pontosabban a Déli Evangélikus Egyházkerület, 1969 márciusában gyűjteményi szervezett egy szakkonferenciát. A korszak miliőjéről sokat elárulnak azok a feljegyzések, amelyben a LIG a Káldy Zoltán51 püspökkel történt tárgyalásait rögzítették a szakkonferencia szervezésének időszakában. Itt hangzott el az, hogy az egyházi levéltárak új szakfelügyelője, Veres Miklós, „különösen az evangélikus egyház levéltárügyét tekinti szívügyének”. Az állam képviselője határozottan leszögezte azt is, hogy az állam az egyház levéltárfenntartási jogát változatlanul akceptálja, és csupán szakmai támogatást kíván nyújtani a levéltári munkák végzéséhez. Káldy püspök mindezt örömmel vette tudomásul, és válaszában őszintén bevallotta, hogy eleddig ő nem tudott gyűjteményi munkákkal foglalkozni, mert idejének nagy részét az Ordass püspök52 „ügyével” való foglalkozás kötötte le. Kifejtette azt is, hogy a szakkonferencia azért is hasznos elképzelés, mert a presbitériumok tagjai és a lelkészek közül sokan úgy vélekednek, hogy a múlttal és a fennmaradt iratanyaggal való foglalkozás nem fontos.53 A szakkonferencia mindazonáltal sikerrel zárult. Azon a minisztérium képviseletében Baraczka István szólalt fel, előadásában mindenekelőtt az evangélikus levéltárak státusával foglalkozott. Mályusz Elemér korreferátorként további támogatást kért a minisztériumtól, valamint felhívta a jelenlévő egyházi személyek figyelmét a levéltári anyag megbecsülésére, mely feladattal, véleménye szerint, a lelkészeket már teológus hallgatóként meg kell barátkoztatni. Nem mellékesen a kallódó esperesi iratok számára minden egyházmegyében egy állandó megőrzési hely létesítésére tett javaslatot. Ehhez kapcsolódó felszólalásában a minisztérium képviselője egy „központi levéltárügyi előadó” munkába állítását javasolta, olyanét, mint pl. amely a református egyháznál már több, mint tíz éve működik. Az egyházközségek iratanyagainak központi
