Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések
Keresztes Csaba: „A püspök nagy tisztelettel beszélt a levéltárosokról és a levéltári munkákról”. Az egyházi levéltárak állami reformja 1969-ben. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 33. (2021) 1–2:133–158.
„A püspök nagy tisztelettel beszélt a levéltárosokról és a levéltári munkákról” 143 nyilvántartásba vételének szükségességét ez alkalommal is nyomatékosította, és minisztériumi gyorssegélyt54 helyezett kilátásba minden bejelentett, rossz állapotban lévő levéltári anyag restaurálására.55 54 Később ezt az ígéretet visszavonták és csak térítés ellenében lehetett csak restauráltatni. A Mohács előtti anyagot azonban gyorssegély keretében restaurálták. 55 MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-94375-1969. (109. doboz) A konferenciáról az Evangélikus Élet című hetilap is beszámolt („A Huszonnegyedik órában”, Evangélikus Élet, 15. szám, 1969. április 13.) 56 MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-94398-1969. (109. doboz) 57 MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-94232-1969. (109. doboz) 58 MNL-OL-XIX-I-18-a-86430-4-1955-1957. (76. doboz) Érdemi ügyintézést viszont nem kapott az ügy, az egész vonatkozó ügyiratot irattárba helyezték 1960-ban. A minisztériumnak az egyeztetésen és a szakkonferencián elhangzottakon túlmenően további kívánalmai is voltak, melyeket Molnár János miniszterhelyettesnek is eljuttattak: a kallódó vagy veszélynek kitett iratokat biztonságba kell helyezni, a teológiai képzésbe be kell vezetni a „levéltári alapismeretek” című szemináriumot és arra előadót kell biztosítani, az egyházközségi anyagot legalább állagszintig (!) jegyzékeltetni és sokszorosítani kell, valamint az Evangélikus Országos Levéltár mellett a nagyobb gyülekezeti levéltárak (Békéscsaba, Nyíregyháza, Sopron) szakmai ellenőrzés és támogatás alá kell vonni.56 A GÖRÖGKELETI EGYHÁZ A magyar, román és a szerb görögkeleti egyházak különállók voltak egymástól. Jelentősebb anyaggal csak a szerb egyház rendelkezett. Önálló levéltára nem volt, viszont a szentendrei Szerb Egyházművészeti Múzeum levéltári anyagot is őrzött, mely tény levéltári szempontból elfogadhatatlannak minősült. A LIG már 1968-ban javasolta, hogy a múzeum alakuljon át Szerb Egyházművészeti Múzeum és Szerb Egyházi Levéltárrá, és a levéltárosi feladatokat külön levéltáros lássa el.57 A Magyar Izraelita Egyház Az izraelita egyház levéltárügyi szempontból különleges helyzetben volt. Fennmaradt irataira már jóval korábban, az 1950-es évek elején fokozott védelmet tartottak szükségesnek. A hitközségek irattáraiban őrzött iratok felmérését és az adatok megküldését már 1951-ben kérte az akkor levéltári hatóság a Magyar Izraeliták Országos Irodájától (továbbiakban: MIOI). A felkérés válasz nélkül maradt. Évek múltak el, mikor érdemben visszatértek az ügyre, és újólag a hitközségi iratok mennyiségének és évkörének felmérését kérték. Ekkor, 1955-ben, már felmerült a lehetősége egy „Központi Izraelita Levéltár” létrehozásának, amelyet a MIOI kezelt volna. Erre a javaslatra - megjegyzésre érdemes: egy újabb sürgető levél kiküldése, néhány hónap eltelte után - válasz is érkezett. Válaszlevelében a MIOI kifejezte, hogy elfogadja a levéltár felállításának tervét, ellenben a hitközségi adatok bekérésére vonatkozóan arról tájékoztatták az állami szerveket, hogy csak a Budapesten lévő felekezeti intézmények iratanyaga áll rendelkezésre, ugyanis a „vidéki hitközségek felszabadulás előtti iratanyaga általában véve elpusztult és csak elvétve lesz egyes helyeken valami felhasználható levéltári anyag”.58
