Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések
Keresztes Csaba: „A püspök nagy tisztelettel beszélt a levéltárosokról és a levéltári munkákról”. Az egyházi levéltárak állami reformja 1969-ben. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 33. (2021) 1–2:133–158.
„A püspök nagy tisztelettel beszélt a levéltárosokról és a levéltári munkákról” 137 AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK HELYZETE 1969-BEN A szabályozási környezet átalakításával párhuzamosan, 1968 második felében és 1969. évben, a LIG átfogó jellegű kiszállásokat, helyszíni ellenőrzéseket indított el. Ez egy korábban is létező, ám mind ritkábban alkalmazott gyakorlat volt. A Veres Miklós és Varga János által lefolytatott és látogatásoknak nevezett kiszállásokon már a lényegi problémák megoldására koncentráltak, valamint a várható új helyzetből fakadó követelményekre akarták felkészíteni a levéltári személyzete és feletteseiket. Megvizsgálták az elhelyezés körülményeit, az épület jellegét és állapotát, az ott dolgozó vagy dolgozók szakképzettségét és azt, hogy számbelileg elegendő-e az elvégzendő feladatra, az iratok rendezettségét, az átvételek folyamatosságát, az elkészített jegyzékeket, a kutatóforgalmat valamint az elkülönített kutatószoba meglétét. Ha a helyszíni szemlén a LIG képviselője beszélni tudott az egyházmegyei főpappal, akkor igyekezett rábírni az elhelyezés bővítésére. Ez eleinte kevesebb, mint több sikerrel járt. Általánosságban elmondható, hogy tendenciaként az egyházmegyei könyvtárak és levéltárak vezetőjévé bölcsészvégzettségű (gyakran latin-magyar szakos, irodalomtörténet doktori szigorlattal rendelkező) papot neveztek ki.23 A gyűjtemények közötti „átjárás” elfogadott jelenség volt, nem tettek különbséget a könyvtári és a levéltári munka között, ám az utóbbi mind idő-, mind anyagi ráfordításban hátrányt szenvedett. 23 MNL-OL-XIX-I-4-ab-3-30. tétel-94887-1968. (100. doboz) ALIG legalább egy féléves országos levéltári gyakorlat elvégzésére hívta fel a figyelmet. 24 A gyűjteményi anyag rendezése, megóvása stb. elvi és gyakorlati tennivalóiról egy püspökkari körlevél kibocsátását is szükségesnek látták. Kiemelendő, hogy az ÁEH a kiadandó körlevélben utaltatni kívánt a hanyagság elítélésére, és a „nemzetietlen magatartás felszámolására”. MNL-OL-XIX-A-21-b-3. tétel-d 50419-1969. (157. doboz) Nagy különbségek voltak az egyházak hozzáállásában - és lehetőségeiben - ezért a magyarországi egyházak levéltárügyét külön-külön szerepeltetjük. A Római Katolikus Egyház A katolikus iratanyag kezelésének helyzete egyértelműen rendezetlennek minősült, pedig de tartozott a legnagyobb és legértékesebb levéltári anyag. Az állami szervek elsősorban az érseki és püspöki székhelyeken lévő iratok állagának romlása, illetve a kezelőszemélyzet számbeli elégtelensége miatt fejezték ki aggodalmukat. Az állam elsőként a tervszerű tevékenység akadályát, a központi koordináció hiányát akarta kiiktatni. Ök maguk sem akartak az egyházmegyékkel és az összes katolikus levéltárral külön-külön kapcsolatot létesíteni, tárgyalni. Annak ellenére szorgalmazták ezt az elgondolást, hogy tudatában voltak annak a bizonytalansági tényezőnek, mely az egyes gyűjtemények püspöki „tulajdonlásában” rejlett. Az Actio Catholicát a kezdetektől bevonták az előkészítés folyamatába, természetesen a püspöki kar vonatkozó utasításainak figyelembe vételével.24 Az Actio Catholica egyetértett abban, hogy a pusztulás veszélye valóban fennáll, és az iratok megmentését meg kell megkezdeni. A cél elérése érdekében egy restauráló műhely létrehozásának a szándékát is magukévá tették, valamint kidolgozták egy gyűjteménykezelési központ szervezeti formáját. A központ élén az igazgató állt, azonban a tényleges munkát a függetlenített főtitkárra testálták, akit három részleg (múzeumi, könyvtári, levéltári) segít, egy-egy szakügyintézővel. Az egyház
