Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések

Szaniszló Ferenc: Gondolatok a levéltárügy szabályozásáról. Archivum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

anyagot - a központosítási törekvéseknek megfelelően - az állami levéltárakban kívánta megőrizni. 1950 után jelentek meg ugyan újabb jogszabályok az iratkezelésről, az iratselejtezésről, de ennek ellenére a magyar levéltárügy a '60-as évek végére ismét válságba került, s ezért szükség volt annak újraszabályozására. Az 1969. évi 27. sz. tvr. és a végrehajtására kiadott 30/1969. (IX. 2.) Korm. számú rendelet már valamennyi iratképző szervnél keletkezett irat sorsát igyekezett biztosítani. A jogszabályok a levéltárak feladatává tették a szervek iratkezelésének ellenőrzését, iratselejtezéseinek jóváhagyását, történeti értékű iratainak begyűjtését, amire a levéltárak eleinte sem szakemberek számában, sem raktári kapacitásban nem voltak felkészülve. Ennek ellenére az 1969. évi jogszabályok az iratkezelés és iratvédelem terén némi javulást hoztak, elsősorban a tanácsoknál, amihez nagymértékben hozzájárult a 8/1973. (TK. 51.) MT. TH. utasítás. A jogszabályok előírták a levéltári anyag intézményes védelmét, de ezek érvényesítéséhez szükséges anyagi és személyi feltételekről továbbra sem történt kellő intézkedés. Az 1969. évi jogi szabályozás ráadásul ma már, a rendszerváltás következtében gyakorta módosuló jogi szabályozások - hogy ne mondjam: toldozás-foldozás - miatt sem tudja betölteni eredeti funkcióját, s épp ezért szükség van egy új levéltári törvény megalkotására. Elvileg minden lehetőség megvan rá, hogy ez hasznosítsa a korábbi hazai rendelkezések eredményeit, másfelől előmozdítsa a magyar levéltárügy korszerűsítését és a modern európai gyakorlathoz való felzárkózását. Tehát: figyelembe veszi sajátos viszonyainkat, összhangban van a jogállamiság megteremtését szolgáló új törvényekkel, s tekintettel a gazdaságossági szempontokra is, meghatározza a magyar levéltárügy gondjainak, illetve azok megoldásának ío irányait. 1989-ben készült el az új levéltári törvény koncepciója, melyet azóta már több fórumon megvitattak. A sok vélemény és javaslat nyomán, amelyek az új törvény szabályozásának alátámasztására vagy vitatott pontjainak módosításával kapcsolatban elhangzottak, szeretnék e rövid eszmefuttatás keretein belül néhány gondolatot felvetni. Az új levéltári törvénynek mindenképpen figyelembe kell venni, mégpedig mint alapelvet, a tulajdonviszonyok változását, amely talán nem ellentétes azzal, hogy a törvénynek főszabályként kellene megfogalmazni a jelenleg levéltárakban lévő iratanyag megbonthatatlanságának elvét. Az elmúlt időszak hierarchikus jellegű szabályozása, s ennek következtében a hatáskörök és a hatósági jogkörök egymásra épülése a különböző tanácsi szinteken mindenképpen indokolttá teszik, hogy a tanácsi iratanyag (községi, városi, járási, megyei) őrzése és kezelése egy intézmény kezében maradjon. Az előzőekben leírtakat indokolja még, hogy a hatósági döntések elleni fellebbezések miatt az iratok nem minden esetben ott találhatók meg, ahol annak, az 225