Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések

Balázs Péter: Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezése 1939-ben a magánlevéltárak helyzetének rendezésére: dokumentumok az 1947. évi XXI. tc. előkészítésének történetéhez. • 1990. [LSZ 1990/3. 52-65. p.]

a 20., 21. és 22. §-ban előírt kötelezettségeknek, a tulajdonjog épségben hagyásával a főfelügyelő javaslatára a VKM elrendelheti a levéltár állami kezelésbe vételét és valamelyik közlevéltárba való átszállítását. V. fejezet. A levéltárak nyilvántartása 25. §. A főfelügyelő minden, az ország területén levő, köz- és magánlevéltárat nyilvántart. A nyilvántartásba felveendők az őrzőhelyre, az anyag korára és terjedelmére, valamint a használat .lehetőségére vonatkozó adatok. VI. fejezet. A levéltárak országos alapja 28. §. A levéltárak védelmének céljaira az állami költségvetés keretén belül megállapított és egyéb összegek alapszerűleg a MNM-nál kezelendők. Ebből fizettetnek ki a tiszteletdíjak és a levéltárak fenntartását szolgáló segélyek. A főfelügyelő utalványoz 1000 P-ig, ezen felül a Tanács határozata szükséges. VII. fejezet. Büntető és zárórendelkezések 27. §. Büntető rendelkezések: kiviteli tilalom áthágása, az elővásárlási jog megsértése, levéltár vagy részei megsemmisítése vagy rongálása esetén. 28. §. A fenntartott és hatálytalanított eddigi törvényes rendelkezések. 29. §. Életbe léptetés min. rendelettel, a megfelelő §-ok az illetékes miniszterekkel egyetértve. 30. §. A főfelügyelőt e törvény alapján a közlevéltárak felett megillető jogok a katonai közigazgatás levéltárainál külön, a VKM és BM miniszter által egyetértésben kiadott rendelettel lépnek életbe. II. sz. melléklet Pro memória a levéltárak védelméről szóló törvényjavaslat tervezetének a 'magánlevéltárakra vonatkozó negyedik fejezetéről A magánlevéltár fogalma alá értendő általában minden nem közhatósági, vagyis nem közlevéltár. Magyarországon a közlevéltárak közé az állam, a törvényhatóságok, a községek, valamint az egykori hiteles helyek levéltárai tartoznak. Minden egyéb levéltár magánlevéltár, ezek nagy csoportjában azonban természetesen vannak olyanok, amelyek nem egyének, hanem kisebb-nagyobb s esetleg a közhatalomban is részesedő, vagy legalábbis a közhatalom felügyelete alatt működő közösségek életének és működésének emlékeit tartalmazva, a magánlevéltárak sajátos, a köz- és magánlevéltárak között mintegy átmeneti fokon álló csoportját alkotják. Ilyen különleges helyet foglalnak el magánlevéltáraink sorában az egyházi levéltárak, nem számítva ide természetesen az említett egykori hiteles helyek, a káptalanok és konventek ún. regnicolaris levéltárait, amelyek az ország közhatalmának gyakorlása közben jöttek létre. Némely államban az egyházi szervezet az állam hatalmi szervezetében foglalván helyet, az egyházi levéltárak is a közlevéltárak fogalma alá értendők. Bár Magyarországon nem ez volt a helyzet, nyilvánvaló, hogy az állam és az egyházak közös történeti kapcsolatai és az egyházakban megszervezett közösségek méretei az egyházi levéltáraknak a magánlevéltárak sorában Magyarországon is olyan különleges helyet biztosítanak, amely az állami levéltárvédelem szempontjából sem közömbös. A magánlevéltárak között külön csoportként szokás tekinteni a különböző önkormányzati szervezetek, testületek, egyesületek, társulatok levéltárait is, amelyek azonban nagyobb történelmi múltra többnyire nem tekintenek vissza, s így fontosságuk elsősorban csak a közelmúltra nézve van. Az újabb évtizedekre vonatkozóan szintén külön szoktak beszélni és sajátos védelmi mozgalmakat szervezni az ipari és kereskedelmi vállalatok levéltárai tekintetében. A távolabbi múltra ezeknél jóval nagyobb jelentőségűek az ún. családi levéltárak, amelyek eredete gyakran a középkorba nyúlik és a szorosabb értelemben vett magánlevéltáraknak számra és történeti értékre nézve legjelentékenyebb csoportját alkotják. 57