Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések
Varga János: A levéltári törvény elé. • 1969. [LSZ 1969/3. 501-509. p.]
- 504 -gének kettőse, illetőleg egysége* Hogy a tartalmi célkitűzés megvalósulása, az ágazati felügyelő és a közvetlen irányitó együttműködése milyen formában történik, a maximális harmónia és eredményesség milyen formai kereteket követel, az még további tanulmányozást és tapasztalatgyűjtést igényel. Ha azt nézzük, hogy az uj törvényerejű rendelet a mostanáig érvényben levő jogszabályokhoz képest milyen változásokat hoz, akkor megállapítható, hogy a változás három formában jelentkezik. Egyrészt a levéltárüggyel összefüggésben több kérdés szabályozására kerül sor, mint eddig* Másrészt az uj jogszabály egynémely, már rendezett kérdést módosít. Harmadrészt törvényes pecsétet kap számos olyan elv, amelyet levéltáraink a gyakorlati munkában eddig is követtek, de amelynek eddig nem, vagy nem félreérthetetlenül volt meg a jogi törvényes alapja. Ezen változások összességének felsorolása felesleges, részletezése pedig messzire vezetne, ezért csak a legfontosabbakat emelném ki közülük. A törvényerejű rendelet - összhangban a nemzetközi fejlődéssel, illetőleg felfogással ~ kitágítja a levéltári anyag fogalmát* Kitágítja mégpedig kettős irányban. Egyrészt, számolva azzal, hogy korunkban, a technika rohamos fejlődésének folyományaként nemcsak Írásos formában jöhetnek létre történeti értékű dokumentumok, levéltári anyagnak tekinti - amennyiben valóban történeti értéket képviselnek - a különféle kép- és hangfelvételeket, sőt még a számitógépek által rögzitett adatsorokat, lyukkártyákat is. Levéltári anyagnak tekinti, azaz meghatározott idő elteltével az ilyen jellegű dokumentumokat is a levéltár őrizetébe utalja* Ezzel egyidejűleg már keletkezésük pillanatától fogva levéltári anyagnak minősít minden történeti értékű tartalmat hordozó iratot, függetlenül attól, hogy ki a keletkeztető, illetőleg a tulajdonos, és függetlenül attól, hogy magát az iratot átmenetileg hol őrzik* Más szóval, a különböző szervek történeti értékű iratai már levéltári őrizetbe adásuk előtt, irattári tárolásuk idején is levéltári anyagnak számítanak, követkecéskép velük kapcsolatban mindazok a védelmi előirások foganat ositandók, amelyeket a rendelet a levéltárba bekerült anyaggal kapcsolatban ir elő. Ez a koncepció kettős konzekvenciára vezetett* A tvr-nek egyrészt hangsúlyosan kellett kimondania a szervek iratainak nyilvántartási kötelezettségét éa azt, hogy a szervek a maguk iratait országosan azonos, a levéltári érdekeknek megfelelő alapelvek szerint tartoznak rendszerezni* Másrészt márcsak azért is növelnie kellett a levéltárnak, mint intézménynek a szerepét, emelnie annak tekintélyét, hogy a szervek esetében azok irattári irataival kapcsolatban ia kellő jogalapja legyen őrködni a levéltári érdekek védelmén* Az uj intézkedés tehát részint a szervek ügyviteli rendjének biztositása, részint a levéltári érdekek oltalmazása'végett egyfelől szabályozza az irattári anyag kezelését, másfelől a levéltáraknak az irattári anyagot 11-\
