Lapszemle, 1932. november

1932-11-02 [1391]

mértéknek az alkalmazása: Ha Németország igényt tartanak azokra a fegy vérekre, amelyeket Franciaország a maga számára szükségesnek nyilvánít é3 Franciaország a róluk való lemondást megtagadja, akkor egyszerűen meg kell állapitaii, hogy Franciaország nem szerel le. Vissza kell utasítani Herríotnak azt a nyilatkozatát, hogy minden baj alapja abban a tényben van, hogy Németország hivatásos hadsereg felett rendelkezik... Nem ismerhető félre, hogy Herriot javaslatai is a biztonság számára való előfeltételt akarnak képezni, holott Genfoen a leszerelt, és nem a biztonság van napirenden, üdvözlendő, hogy Herriot javaslataiban tárgyalási lehetőségeket ajánl fel... Németországnak egy keleti Locarnoról való nézetei régóta tisztázva vannak. Ilyen megkötöttségbe a Kelet tekintetében a kormány nem menne bele. Akármilyen határozatlanok is még Herriot javaslatai a részletekben, összefoglalóan illetékes német helyről kijelentik, hogy mégis nagyobb mértékben veszik tekintetbe más országok szükségleteit és szempontjait, mint ahogyan azt francia tervek eddig tették, A francia miniszterelnök ajánlata talán lehetőséget nyújt a megegyezésre, legalább is meg lehetne kezdeni tervei fölött a megbeszélést, amelynek útjából Németország nen. fog kitérni- ÁZ egyenjogúságra irányuló német alapkövetelésen természetesen semmi sem változott. A Voss* ztg. /l-5z3/ kommentáló cikke szerint Herriot tervének két arca van, egy katonai és egy politikai AZ utóbbi esetben a külpolitika olyan dolgairól van szó, amelyek a jelenlegi pillanatban a legnagyobb fontosággal uirnak a világhat almák számára* Katonai szempontból még nem lehet világos programmról szó. Franciaország a német állandó hadsereg feloszlatását követeli, de önmagát a gyarmati célokra szükséges csapatok tekintetében kizárja ebből a követelésből. Ennélfogva Franciaországnak megmaradhatna egy állandó hadserege, amelynek az európai harctéren való alkalmazásával mind is számolni kellene, Politikailag a Locarno-szerzőűés ki-