Lapszemle, 1932. október

1932-10-01 [1390]

széd külsőleg nyugodtan és mértékletesen hatott. Egyetlen egyszer sem mondott Herriot semmilyen goromsaságot Németország ellen, mint .vasárnapi gramail beszédében. le vájjon szüksége volt-e még rá, és vájjon ez ezúttal a népszövetségi közgyűlés keretében nem lett vol-' na-e súlyos hiba és saját érdeke ellen irányuló? lumennek dacára a beszéd szilárd hitvallás volt ama örökös francia felfogás mellett, hogy Franciaország a Népszövetség, Franciaország politikája egy eddi biztosit^a a békét, iiogy minden kalandot kerülni kell. Olyan beszéd volt ez, amely nem nyit ajtót a jövőbe, amely a világ és a népek üdvösségét a fennállónak elővigyázatos fenntartásában látja, bármilyen veszedelmes legyen is egy ilyen fenntartás az emberiségnek valóban t

munkában levő erői számára. Tényleg hiába keresett az ember valamely merész gondolatot, amely a Képszövetséget, a leszerelési konferenciái és a nemzetközi viszonyakat igazán kivezethetné jelenlegi zsákutcájukból. Általában nem hiszik, hogy ez a beszéd szükségessé tenne valamilyen német választ- AZ ember szeretne csatlakozni eliez az általános felfogáshoz, ha egyidejűleg a franciák genfi propaganda lapjukban a"Journal és Des Nationban" nem polemizálnának hallatlan modor a birodalmi kancellár legutóbbi kijelentéseivel és Németországgal, amennyiben a következő mondatot kockáztatja

M

meg: Paradoxon, amely az állandó tanács tagságok rendszeréből származik, hogy egy olyan kormány, amely a világbéke számára kétszeres veszedelmet jelent, ugy a polgárháború veszedelme által, valamint a nemzetközi bonyodalmak által, a Wilson-rakpart üvegtermének kék tanácsasztalánál ül, mint a béke egyik legfőbo őre." Természetesen kevés célja van nyilvános népszövetségi beszédekben bizonyos tartózkodást tanúsítani, ha az ember egyidejűleg a sajtóban és a népszövetségi körökben uszítani enged Németország tilen. A