Lapszemle, 1932. október

1932-10-01 [1390]

"Olaszország és a fegyverkezési kiegyezés" felírással a Berl. Tagebi. /29-463/ római levelezője Dr. Kürt von StutterheJm igen figyelemreméltó cikket közöl Mussolini leszerelési politikájáról. Abból Indul ki a tudósítás, bog/ a német fegyverkezési memorandum Parisban ismét életre keltette azokat a mérlegeléseket, hogy Franciaország a német "fenyegetés'- miatt ne tegyen-e ujaüb•kiséleteket az Olaszországhoz való közeledésre. Ez az álom valószínűleg csak igen rövid ideig tart. Mert Olaszország, amely ilyen alkalmakkor nem szenved túlságosan nagy szerénységben, a kívánságok olyan lajstromát hordozza a zsebében, amelyeknek teljesítésére egyetlen francia kormány sem gondolhatna. Amit akar, az nem kevesebb, mint a tunisl gyarmat olaszcsitása, a délí'rani ciaországi olasz érdekek konszolidálása, a flotta-paritás, a Csádi tó, és talán még a Canerul feletti mandátum is. Ls ki tudja, hogy mindez elég lenne-e. A francia hegemónia iránti ellenszenv és sem Goethe, sem Hitler az oka a fascista külpolitika "német barátságának". Ez ináról-holnapra megváltozna, na megtörténne a csocia és Németország ismét erősebb lenne, mint ahogyan azt Rómában a francia befolyás kiegyensúlyozására szűkségesnek tartják. A német lépés értéke, vagy értéktelensége Olaszország számára attól függ, vájjon Franciaországot a fegyverkezésre, vagy a leszerelésre készteti-e. De bármi legyen is a német-francia leszerelési konfliktusnak a vége, Olaszország nem hiszi, hogy Genfből kikapcsolható lenne. Olaszországnak a Népszövetségen való érdeke épen e pillanatban meglepetés, amikor az emuer már azt hitte, hogy az olasz népszövetségi politika ujaub fordulatához ért el. Ámbár most teljesen feleslegesen még Grandi is távozott, mégis tévedés volna a fascista jaagy tanács októberi összeülésétol i^aj3Zországnak_ a Népszövetsé_gből való kilépését várni. Ellen-