Lapszemle, 1932. július

1932-07-13 [1387]

rosltja. Ha 1925-ben, vagy nemsokára utána behatóan megvédelmeztük volna mezőgazdaságunkat és honi piacunkat és gyorsan és élesen kihasználtuk volna azokat az óriási fejlődési lehetőségeket, amelyeket épén a német belső piac nyújtott még, akkor gazdálkodásunk átalakításával már körülbelül elkészültünk volna, mire beállott az úgynevezett világgazdasági válság.Azokoiaz erőszakos intézkedéseken, amelyekkel most ismét rendbe kell hoznunk a belső piacot, már régen túlestünk volna és pedig olyan iüőuen, amikor a világkonjunktura miatt még nem érezte őket az ember olyan nagyon. Hitlernek és nekem időközben sikerült a szellemek beállott megmerevedését újból feloldani. Uj nemzeti lendület és élniakarás vett erőt a német emberen Most nem szabad újból elmulasztani a pillanatot. A német nemzetlek kötelezettségek újbóli vállalását elutasítják. Nem is érthető, hogy arra való utalással, hogy a konferencia meghiúsulását minden körülmények között el kell kerülni, hogyan volt kapható Papén arra, hogy Németországot uj politikai adósságfizetésekkel terhelje meg. A nép széles köreiben semmiképen sem fogják megérteni, hogy a kormány ezt az eredményt előnyben részesítette a konferencia megszakításával szemben. /DAZ. 12-519/, Nemetorszádnak Lausanneban teljesítetlenül maradt politikai követeléseiről cikkezve Dr. Frltz Klem a DAZ .-bán /la-319/ többek között kifejti, hogy Németország szerepe az európai politikában még hosszú ideig a követelőző, az elégedetlen, a zavaró elem szerepe marad, mindaddig, amig a versailiesi diktátum nincsen revideálva ás elviselhető egyezménnyé átalakítva, amely igazán megpecsételi a békét. Itt rejlik az egész titok. Versaillesnek egy békeszerződéshez semmi köze és a német nép részéről ellene irányuló integrális küzdelmének semmi köze a makacssághoz, vagy engeszteluetetlenséghez. A német nemzet ennélfogva természetesen a lausannei eredménnyel is elégedet-