Lapszemle, 1932. július

1932-07-13 [1387]

len. Németország külső magánélaüósodása lényegében a trlbutumokra vezetendő vissza, mert azokat gyakorlatilag kölcsönvett pénzből volt kénytelen megfizetni. Ha tehát kihirdetik a reparációk megszűnését, akkor politikailag logikus, hogy a világ nyilvánossága most már Németország magánadósságainak tárgyalására irányitsa figyelmét. Ha a lausannei konferencia nem vezetett volna egyezményre, akkor elkerülhetetlen lett volna egy német _ö sszmoratoriumna_k a ma_gánajiósságokra való kihirdetése is. Lausanne után csak akkor_1 e_s z_e_lke_rü 1hető, ha kölcsönös jóakarattal sikerül nemcsák a j2iagánhit_e_lek kamatlábát _hatalmasan_csökke_nte_ni, _tonejű_e_ kölc_sönöke_t _évtize_de_kre_menőeji_konszoiy_á.lni._ A lausannei egyezmény világgazdasági effektusa megsemmisíttetnék, ha nem lépnek erre az útra. Épen ezért örömmel üdvözli a cikkiró Hugenberg brémai gondolatmeneteit, amelyek a magánadósságok megfizetésének előfeltételéül kereskedelempolitikai előzékenységet követelnek a hitelező országoktól, továbbá pedig egy német koloniális birodalom visszaállítását kívánják. Mint a DAZ. /12-319/ genfi különtudósitója jelenti, alnémet _le_sze relé s i _deleg ác ló _ve ze_t ője ÍM ajiolny hagy követ j_ullus 10-én Vasárnapon is hosszabb me_goeszélést folyhatott Sir John Simon angol külügyminiszterrel és az angol delegáció más tagjaival a te_rvezeU__e_lnapolási javaslatról,_ miután előzőleg Írásbeli feljegyzést nyújtott át az angoloknak a német állásfoglalás néhány pontjáról. AZ ember nem nyerné azt a benyomást, hogy a megoeszélésen lényegesen közeledtek volna egymáshoz a nézetek. Francia körökben egyelőre várakozó magatartást tanusitanak. Semmi esetre sem hajlandó a határozati javaslat kérdésében előzékenységet tanúsítani Németország iránt, vagy hosszabb tárgyalásokat folytatni,és mindinkább sejtetni engedi, hogy a Londonba utazott angol külügyminiszter és a francia hadügyminiszter visszatérése után teljes sietséggel azonnal