Lapszemle, 1932. június

1932-06-11 [1386]

külföldi pénzeiről tett vallomásában azt mondta, hogy a pártnak az egész világon számos helyi csoportja van, egy külföldi németek részéről különösen a nuhr-betörés alatt a párt pénzügyi támogatást nyert és ezek az összegek természetesen idegen valutákban folytak be. Külföldiektől azonban sohasem fogadott el pénzt. Ha ez az ő tudomása és akarata elenére a párt valamely helye részéről valaha megtörtént volna, akkor ő ezt a legélesebben elitélné. Minden némettől azt követeli, hogy a mozgalomért életét és egész birtokát vesse latba, AZ Olaszországhoz való elvi beállításról Hitler azt mondta, hogy elismeri az olasz állam szuverenitását, mint valamely szövetségpolitika előfeltételét. A déltiroli kérdést ki kell emelni a diszkusszióból, bármilyen fájdalmas legyen is ez. Óriási módon megkönnyítené az ő számára a németországi küzdelmet és az Olaszországgal való megegyezésért folytatandó küzdelmet, ha Déltlrolban mellőznének bizonyos keménységeket. A hivatalos német politika azt hiszi, hogy fenyegetőzésekkel és tiltakozásokkal megváltoztathatja a déltlroliak sorsát. Ez téves, mert hiányzanak a reális hatalmi eszközök. Az egyik védő megemlíti, hogy a Völk. Beob.ben még 1922- közepén gyűjtés folyt egy Psratoner nevü ismert déltiroli előharcos érdekében. Hitler az akkori nemzeti szocialista beállítást a déltiroliakkal Olaszország részéről éreztetett különösen rossz bánásmóddal indokolja. Rosenfeld dr. védő azt kérdezi Hitlertől, hogy ismeretes-e előtte, hogy a nézetváltozást megbeszélés előzte meg a nemzeti szocialista párt képviselői és Mussolini képviselői között, mire Hitler igy válaszolt: Pártom képviselője csak olyan képviselő, aki engem képvisel, mert végtére én vagyok a párt. Hitler további kihallgatása során izgalmaz incidens játszódott le, amikor a védelem közléseket kért-tőle Paul Paures francia kép-